Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
244 század előtt voltak-e műgyüjtemények városunkban, ez a kérdés az örökös tűzvészek és háborús dúlások titka marad. Forrásaink a XVIII. század második felétől kezdve egyöntetűen emlegetik Sinai Miklós, Kazay Súmuel, Veszprémi István, Maróthi György, Nagy Gábor ügyvéd, Fáy János, Lugossy József, id. Révész Imre magángyűjteményeit, továbbá vannak adataink, melyek szerint Földi János, Kalós Mózes és mások is rendelkeztek ilyenekkel. Hogy a külföldet járt tudós tanári kar a XVIII. szazád vége felé megtakarított pénzét okmá íyok, könyvek beszerzésére fordította, az egyrészt a tudományos búvárkodás fellendülésében, másrészt a hazai nyilvános könyv- és levéltárak hiányában találja magyarázatát. Aki közülök a tanítómesterség köznapi igájából kilépve a tudás magasabb régiójába vágyott és nem sajnálta a kissé több és állandó áldozatot, az néhány évtized alatt értékes magángyűjteményre tett szert. A debreceni műgyűjtők egyik legrégibb ismert őse Sinai Miklós (1730—1808), a Kollégium tanára, rövid ideig püspök, Domokos Lajos főbíró elkeseredett ellenfele, a Kollégium és egyháztörténet szoborként kidomborodó alakja. Páratlan szorgalmú történeti adatgyűjtő volt. Amerre csak megfordult, a könyvtárat, levéltárat átkutatta, gyűjtőkkel levelezett s tanítványait is gyűjtésre buzdította, oktatta. Hatalmas kéziratgyüjteménye mellett gazdag könyvtára volt, ritkaságokkal, válogatott művekkel. Kortársai Sinai halála után engedték ezt a pompás magángyűjteményt Debrecenből szétfolyni, pedig benne volt akkor a wittenbergi magyar bursa matriculája i*3 3 és kéziratos anyagát az egyháztörténelem kincsesbányája gyanánt emlegették. A gyűjtemény jórészt a Nemzeti Múzeumba került, de helvi gyűjtők is szereztek belőle, mint Fáy János polgármester (Szilveszter-féle újszigeti nyelvtan), Nagy Gábor ügyvid. Utóbbi később Sinainak egy eredeti festményét a Nemzeti Múzeumnak adta el. 1828-ban pedig Szabó István nevű antikvárius a Sinai-kézira23. kép. Thaly-relikviák és egyéb modern kegyeleti tárgyak a régi városi Múzeum művelődéstörténeti osztályából, az 1915. évi átrendezés előtt.