Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

240 1902. c. hosszabb értekezése is. Mind a Magyar Gazdák Szemléje, mind a Gazd. Tört. Szemle Zoltaiban egészen 1906-ig bezárólag igen termékeny és értékes munkatársat kapott. Az ő közléseik után jelentek meg ,,Debreczen, Közgazdasági adatok" (1904) és ,,Debreczen a török uralom végén" c. (1905) dolgozatai különlenyomatban is. Utóbbi első terjedelmesebb munkáját (202) old.) szintén a város segítségével jelentette meg könyvalakban. Zoltainak most említett és a két Szemlében leközölt egyéb dolgozatainak igen nagy hasznát vette Zolnai Gyula az Oklevélszótár összeállításánál. Egyes szavak és kifejezések után számos kérdező levele maradt fenn (Zoltai levelezése, I. csomó 18. s köv. sz.). Hasonlóképpen a levelek egész sorát intézte Zoltaihoz Pávai-Vaj na Károly, aki a hazai régi büntetésekről és büntető eszközökről írt nagyobb munkát. Zoltai a debreceni akasztófáról és egyéb eszközökről adott neki felvilágosításokat.

2

8 A fáradhatatlan tudós 1902-től dolgozott a Turul c. folyóiratnak, a dr. Kardos Samu szerkesztésében megjelent Régi Oklevelek és Levelek Tára is (1905—06) mintegy kilenc kisebb-nagyobb közleményét hozta. E rövidéletű vállalatnak Zoltai főmunkatársa volt. Kardos Samu Zoltai buzgóságát nagyon igénybevehette, mert még külföldről is kérte többrendbeli támogatását. Zoltai e példanélküli munkásság mellett még egyéb kötelességeket is vállalt magára. így pl. a Kolozsvárt alakult Erdélyi Kárpát Egyesületnek debreceni ügyvivője volt. Ez Egyesület székely akciójába belekapcsolódott a Debrecenben 1902-ben megszervezett Székely Társaság is. Kolozsvárt Radnóti Dezső volt a főtitkár, kivel Zoltai állandó levelezésben állott. Bútorokat s egyéb tárgyakat adtak el, sőt ilyeneket külföldre is szállítottak. Nincsenek adataim arranézve, hogy Zoltai ezen a téren miképpen felelt meg, az azonban bizonyos, hogy e nem neki való foglalkozáson hamarosan túladott. Az is előfordult, hogy az egykori lelkiismeretes újságszerkesztőt helyettesítésre kérték fel. így pl. mikor Móricz Pál barátja a Debreczeni Független Újságnál 1905 április elején megbetegedett, Hojjman Sándor szerkesztő — mivel az összeférhetetlen teimészetü Rostkovitz Artúr akkor is törvényszéki tárgyalásra utazott Szegedre — Zoltait kérte fel a lap összeállítására (Zoltai levelezése, III. es. 3—4. sz.). A felsorolt vázlatos közlések is mutatják, hogy Zoltai Lajos segédlevéltáros Debrecen városának egyik legértékesebb tisztviselője volt. Még alig mult 40 éves, már is annyi tudományos érdemet szerzett magának, városának és az egyetemes magyar kultúréletnek, amennyi egy öreg professzornak is díszére válhatott volna. Mi nem tudunk felsorakoztatni az olvasóra ható külföldi barangolásokat, tanulmányutakat és időzéseket, mint a nyíregyházi múzeumalapító Jósa András (1834—1918) élet-