Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

223 ez a magyaros ábrázatú, kunkora bajuszú úr azért rohan olyan hanyatthomlok, mert valahonnan — lekésett. Nagyon méltóztatnak csalódni : Zolthay Lajos collegánknak éppen az a legfőbb jellemvonása, hogy ő soha sehonnan nem késik el, pedig naponta éppen — 3—400 esztendőre való utat szokott megtenni. Olyaténképen, hogy ő reggel 9 és 12 óra, délután pedig 3 és 6 óra közt Debreczen szab. kir. városának levéltárnoka, a ki a múlt századok hagyatékaiban merül el s vannak perczei, a mikor együvé képzeli magát Debreczen nagy alakjaival, Vígkedvű MihályIyal, a Szombathyakkal és Domokosokkal, vagy pedig a gályákon vértanúságot szenvedett régi protestáns lelkészekkel és ilyenkor ki nem lehetne vájni az ősrégi krónikák közül és nem is állna szóba más ember fiával, mint legfeljebb Széli Farkas királyi ítélőtáblai tanácselnökkel, a ki szintén azokat az embereket találja fiataloknak, a kik legalább is háromszáz év előtt születtek. — ,Csak ezerhétszázban született és nyolczvan éves volt ? Ilyen zöld emberrel szóba sem állunk', veti félre megvetéssel Zolthay ezt az újabb időkből való aktát és mivel 12 órát üt, siet a másik foglalkozása után, amely által ellenben egészen a mai nap• hoz, sőt per ezekhez van fűzve. Uveténképen szerencsésen átugorva néhánv századot s megrakodva a levéltárból nagy szakértelemmel és ügyszeretettel merített é dekes emlékekkel, utána lát a Debreczeni Ellenőr hírszolgálatának, a melynek ő több mint évtizede buzgó és fáradhatatlan munkatársa. E mellett kitűnő rajzoló — kár, hogy erre alig-alig marad ideje. Egy óra alatt bejárja a várost : a rendőrségi négy kerületet, főkapitányt, királyi táblát, törvényszéket és járásbíróságot, egyházakat, iskolákat, megyét, várost, szolgabíróságot, vasutat, üzletvezetőséget, egy-szóval mindazokat a forrásokat, 16. kép. Zoltai Lajos a 90-es években.