Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról

193 X° Ha a sok hozzánk jövő menő Militziának dolgát meggondoljuk : ez a mi Városunk az illyetén járó kelő Militziának úgyannyira kitétetett, hogy kivált miólta Ő Felsége győzedelmeskedő Fegyverei által Èrdély Országa a Váradi Vár és egyéb környékségbeli Helyek viszszavétetődtek, azoknak Regementjei, Compániái és azokkal lévő Recruta Cselédi, Lovaiknak és Mundérjaiknak hordozói ; hasonló képpen mind Ő felsége, mind pedig a Vármegye szekerei, a kik Liszt és Hadi Munitiok alá rendeltettek, Városunkonn nem tsak az, hogy keresztül mentenek, de két, három, négy öt napot nállunk maradvánn, nyúgodvánn magoknak kenyereket, abrakot nvoltz és tiz napra is szoktak venni ; a kenyérnek való életet száraz malmokbann nagy munkával megőrölvénn, fánkkal, sónkkal és munkánk által süttettük és készittettük, igy kellett őket ingyen, gratis tartanunk ; elmenetelekor pedig szekereket adni ; és midőnn mindezeket Eő Felsége és Generálisok Parantsolatja s Protectionálissa mellett nem akarnánk adni, magok lovainkat, szekereinket fel keresni és elhajtani semminek vélik. A többek között a Felséges Lotharingiai Károly Hertzeg parantsolatjára Ő felsége Erdélybe igyekező egész Ármádiája kenyér dolgábann igen megszorult állapattjábann, száraz malmainkbann nagy munkával megőröltetett magunk életjéből magunk fájával, sójával, harmad nap alatt ötven ezer kenyereket sütöttünk és azokat és négy mértföldnyire hordanunk kellett ; a melyeknek is parantsolat szerént négy-négy fontosoknak kellett vólna lenni, de mivel hogy ollyan fonttolásokhoz nem szoktunk, azért tsak a magunk módunk és szokásunk szerént nagyobb részént hat, hét nyoltz fontos kenyereket süttettünk, melly ötven ezer kenyerek, három száz ezer fontoknak számát meg haladta, mellyekért egy pénzt sem kaptunk. Az időtől fogva, egy Esztendő sem mult el, amelybenn a Városon átal menőknek, jövőknek vagy a Várastól egy néhány mértföldre lévőknek sok kenyeret, lisztet, életet, abrakot sok ezer köblöket ne adtunk vólna. Egy Hónap, egy Hét sőt egy Nap is vagy egy Óra nem mult el, a melyben vagy a jövő menők vagy az illyetén Vendég nélkül lettünk vólna vagy erre vagy ** amarra szekereink, marháink nem mentenek vólna. És jóllehet, gyakrabban szekereinket, marháinkat nagy assecuratió és parola alatt úgy kérték ki, hogy tovább a közelebb való Helynél nem hajtják a jövő menők ; de a szomszéd Helyeknek elpusztulása és marhájok nem léte miatt 10 s 12 mértföldnyire s tovább is tudniilik Váradig Szolnokig és Erdélyig elhajtattak ; melly utazásokbann sok barmaink elvesztek és akik vissza jöttek is, úgy el-erőtlenedtek, hogy további munkára éppen alkalmatlanokká tétettek. XI° Ez is nagy és szomorú emlékezetre méltó dolog, hogy •a fellyebb elmúlt egy néhány Esztendők alatt a Sáskáknak 12