Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról

194 sokasága mint a Tenger fövénye, mellyek rész szerént itt származtak, rész szerént másunnan jöttek, mezeinket, Erdeinket úgy ellepték, mindent, füvet, veteménvt, fáknak leveleit,, gyümöltseit elrontották és tüz módjára meg-emésztették ; hogy gyakrabban szegény Lakosinknak mezőben levő meg ért gabonájokat, midőn éppen már aratni, kaszálni valók volnának, a Sáskák úgy ellepték és elvesztegették, hogy a szegény emberek látvánn, nem külömben mintha szüleik, attyafiok, gyermekeik vagy más kedvesseiknek halálokonn, most égre kiterjesztett, fejekre összve kutsolt kezekkel futkározván szélivel, sirtak rittak, sok illyen sirások, rivások kivül belől hallattak és láttattak. XII. Az már előszámlált, és sok más kimondhatatlan nyomorúságaink közzé lehet számlálni a nagy Ellenségtől való félelmet is, amely majd minden Esztendőbenn meg ujjúlni szokott és a Lakosinknak el futása, széllyel oszlása, melly az elmúlt két Esztendőkben lett és azokból származott sok káraink ; a melynek alkalmatosságával férfiúi és asszonyi Lakosink, kik rész szerént midőn szüretelésben, rész szerént utazásban találtatvánn, a tatároknak kemény rabságában estenek, és sokaknak Házaik megégettettek, el-készült boraik s mindenek elvétettek. A közelebb elmúlt Esztendőbenn pedig éppen aratásnak és nyomtatásnak idejénn elfutvánn, minden élettyeket a mezőbenn, keresztbenn, boglyákbann és többnyire el-nvomtattatván, a szűrűn hagyni kénytelenettettünk ; a mellyek a madarak és a sok esőzés által el romlottak és akkori időbenn a mi föl— dünkönn levő prédálók által el-prédáltattak és a Lakosok közziil sokann tsak azért, hogy már élet nélkül maradtak és, hogy a tovább való rettegést és félelmet el-kerülhessék, oda maradtak,, a kik pedig haza jöttek, mivel hogy már a szántásnak vetésnek ideje elmúlt, kevés vetést tehettek, mellyek is következett Tavasszal a nagy szárazság miatt meg nem nőhettek ; és midőn már szükséges lett volna a szüntelen való sok esőzések reá jövénn, sok haszontalan füvek fel-növénn el-nyomták és elrontották, úgyhogy nagyobb részét sem aratni, sem kaszálni nem lehetett ; és igy abban az Esztendőben igen kitsiny termés volt . Már egy néhány Holnaptól fogva Ellenségeinktől és az elfutástól való hasonló félelem elfoglalván sziveinket, most is az bántja és gyötri, az honnan Embereink barmainkat is, Ellenségenek sokféle hire hallása miatt a Legelőre ki botsátani nem merészelvénn, az Őszi időt tsak nagy félelembenn és többnyire heverésben töltöttük el, és így szántást vetést elmulattunk ; az honnan az életnek következendő nagyobb drágaságát kiki könnyenn meg jövendőiheti. *