Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról
192 és elégtelenségeket, meg tsendesedett ; igy a pénzt ki vivén és fel-olvasvánn, jólehet ugyan az egész summa ki nem tölt, mindazáltal a Mindenható Istennek keze által megtartóztatott és sok könyörgésünkre megengesztelődött ezer Tallérok fizetésével ; és pénzen felyül Posztóval, selyem matériákkal, és egyéb afféllékkel ki elégittetett, és azon nagy Summának hátra maradott részében acceptálta. A Városra való béjövetelének 12" i k napjánn, minekutánna a Tábort a Várostól távolabb vitte vólna, maga is hat Zászló allja Seminiusokkal, Tatárokkal sok szekereinket megrakatvánn és minket mindenünkből kifosztvánn és megmejjesztvénn elhagyott. A mi Embereink pedig a Táborra éléseket vivénn, sok szekereinktől, marháinktól a Törökök és Tatárok által meg fosztatvánn, haza jőnek. Mind ezekbenn áldott légyen a mi jó Istenünk! a kinek segedelme által a mi Lelkünk, mint a madaratska kalitzkáját kirontvánn, meg tartatott. VIII" Alig mult el egyik Jajj, ismét más követte azt ; és fellyebb emiitett nyomorúságink alig múlhattak el és még nem messze távoztak tőlünk, ismét a Váradi Törökök dühössége, a ki már egy kevéssé le nyomattatott volt, támad ellenünk ; a kik mint éh Oroszlánok, a prédát tátott szájjal várvánn, ki mondhatatlan nagy kivánsággal és dühösséggel városunkra bé jövénn és rohanván, minket nyomorgatni, tömlötzözni, kinzani és ezer s meg ezer módonn rongálni, mind addig meg nem szűntek, mig még a négy Esztendőről hátra maradott negyven ezer Tallérokat egészlen a mellett sok ajándékokat pénzül, életül, abrakul, minden fogyatkozás nélkül tőilünk ki nem tsigázták és két Szénátorinkat szüntelen Rabságban tartották egész Várad meg vételéig, kik közzűl az egyik az éhség és a munka miatt ugy el gyengült, hogy meg hólt belé, másik pedig .több keresztyén Rabokkal együtt M. Generális Donáth Heisler Eő Excellentiája kegyelmességéből meg szabadult. IX A Felsőbb Esztendőkbenn, a nyúzó, fosztó, prédáló gonosz Istentelenek és ezen országban kóborlók által mennyi boszszuságokat barmainknak el-hajtatását, embereinknek megfosztatását, vereségeket, sebessítéseket, meg ölettetésekket és egyéb kártételeket szenvedtünk, azt elő számlálni és leirni nints tehetségünkbenn ; tudniillik a kik miatt kereskedést folytatni, marháinkat legeltetni, szántást vetést mivelni, a vagy utazni nem lehetett külömbenn, hanem hozzájok hasonló prédáló gonosz embereket kéntelenítettünk fogadni nagy költséggel a kik ellenek bennünket meg őriznének és jószágunkat megoltalmaznák ; de igy is a hájat ebre bizni kéntelenittetünk. A Latrok által tett több káraink között pedig, nevezetes az, hogy 1693 _i k Esztendőbenn egynéhány Magyar Katonák, a Rebellisekhez által menvénn, azokat kihívták, a kikkel a Legelőnn lévő legjobb Lovainktól megfosztottak.
