Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - Az ó, ő hangok érdekes fejlődése a debreceni nyelvjárásban

158 sőt rosszmájú emberek azt is ráfoghatják, hogy gépiesen egy idegen nyelvjárás hangjaival írta le a debreceni szavakat. Nem is kell messzire menniök. Balassa Iván megboldogult mestere, Csűry Bálint, mindig saját szamosháti nyelvjárásával illusztrálta előadásait és azon gyakorolta tanítványait, Szamosháton pedig valóban óu, őii diftongusokat ejtenek az ó és ő hangok helyén. Kissé rosszindulatú, bár logikai szempontból hibátlan magyarázat volna az is, mely szerint Balassa Iván informátorai, akiktől adatait gyűjtötte, nem cívisek, hanem beköltözött idegenek, s nem Debrecen, hanem valamely más vidék nyelvjárását beszélik. Ezeket a rágalmakat különben is könnyű volna megcáfolni, hiszen Balassa Iván, nagyobb hitel kedvéért közli annak a két tanyasi gazdának a nevét és lakását is, akiktől adatai származnak. Mi, a magunk részéről annyira elhisszük, hogy Balassa helyesen írta le, amit hallott és valóban cívisektől szerezte értesüléseit, hogy nem is tartjuk érdemesnek felkeresni informátorait. Inkább arra szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét, milyen érdekes dolgok derülnek ki, ha komoly, lelkiismeretes megfigyeléseket végezünk, még olyan ismertnek vélt területen is, mint a debreceni nyelvjárás. De ne higgyük, hogy Balassa Iván munkája végleg lezárta ezt a problémát. Ma is gyakran hall az ember Debrecen utcáin olyan jaó „teliszájjal" kiejtett szavakat, mint hajdanában Kunos Ignác és Oláh Gábor. Érdemes volna megfigyelni, ki beszéli Debrecenben az Oláh Gábor nyelvjárását, és ki a Balassa Ivánét? Tájékoztatóul közlöm néhány szónak kétféle kiejtését : Oláh Gábornál : Balassánál : vaót, vaótam (volt) daóga (dolga) disztaókodik (disznólkodik) feőd (föld) ety feőzet ítel (egy főzet étel/ vóut, vóutam dóugozni disznóu főüd főüzni. N. B. Nem minden ó és ő hangot ejtenek diftongusnak Debrecenben sem. Több egytagú szóban, valamint egyes ragokban hosszú ú ill. ű hangot ejtenek helyettüK: lú (ló), kű. t síí, fű, (fő: fej), bűr, lű, bű, -búi, -bűi, -túl, -tűi, -rúl, -rűl. Érdemes volna egyszer teljes számban összegyűjteni ezeket a kivételes eseteket is. L. g.