Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - A hajdúböszörmény-zeleméri középkori templomrom alapfalainak feltárása

131 és az Anjou-korban, 1200—1400 közt. Debrecen, 1904. 23. 1. ; Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. Debrecen, 1916. 24 1. ; Debrecen város 1676—1684. évi számadásai. Gazd. Tört. Szemle 1903. évf. 5—8. f. és Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. Debrecen, 1936. 124 1. Zoltai adataiból vesz át Csiha Antal már említett ujságközleménye, mely a „Hajdúböszörmény" hetilap 1939-es „Karácsonyi könyv"-évben is megjelent (41—44.1.). A templomromhoz fűződő mondákat feldolgozza Porcsalmy Gyula: „Boda Katalin" című reí?énvébeu. Első kiadása 1893, második kiadása 1922. Lásd még Galánffy Lajos, A szép Maricza tört. c. elb.-t. a Debreceni Ellenőr 1884. IX. 8. sz.-ban és Csonkatorony mellett, u. o. 1891. V. 16. sz.! Az eddigi kutatások szerint az első biztos adatok 1332-ből származnak. A falu a XVI. század közepén 40 porta után adózik. 1594-ben a tatárok véglegesen elpusztították. Az ásatás eredményét, a méreteket és a keletelést az alaprajz tünteti fel. Ezt az alaprajzot Kovács Gyula műszaki főtanácsossal 1941 aug. 13-án vettük fel. A csonkán maradt toronynak több mint a fele, kb. 18 m magasságban és az északi falnak egy darabja a mai felszín felé emelkedve messzire látszik a tájban. Nyáron három oldalról magas akácok fedik. Kincskeresők hat helyen az alapfal tégláit teljesen kihányták a leásott gödrök révén. Egy pillantás az alaprajzra, azonnal szembeötlik, hogy a kései csúcsíves stílben épült templom nyugati fele kivitelben nem egyezik a keleti résszel. A széles torony, a hajó északi és •déli fala a szentélyig, illetve az északi falhoz csatlakozó, de már nem támpilléres sekrestyéig, gondosabban, szabályosabban van rakva, mint a nyolcszög három oldalával záródó, belül is szögletes kiképzésű szentély. Ez utóbbi fala valóban hitvány, egyenetlen, szinte kontármunkának látszik. Az ilyen fundamentum a maga terhét nem sokáig tarthatta és valószínű, hogy a keleti és a nyugati rész nem ugyanazon építőmester munkája, azaz a templom nem egyszerre épült. Szerintem a feltárt alaprajznak megfelelő templom a sekrestyével a XV. század közepe táján készült. A templomhajó, a hosszúkás szentély vagy apszis, az egész alaprajz karcsúsága s a köröskörül alkalmazott támpillérek mutatják, hogy nemcsak a toronyalatti előcsarnok, hanem a templomhajó es a szentély is boltozva voltak. A 2. kép jól mutatja az előcsarnok bordás keresztboltozatának falhoz simuló maradványait. A képen látható falsarokban most is ott vannak a konzol nyomai, melyről a bordák indultak el. Sajnos, töredékeket sem ezekből, sem a zárókövekből eddig nem ismerünk. A torony nyugati falában többé-kevésbbé épen maradt ablaknyílások keskenyek, ki- és befelé táguló bélletűek. Felső 10*