Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - A hajdúböszörmény-zeleméri középkori templomrom alapfalainak feltárása

132 záródásaik alig észrevehetően két ívrészből futnak össze. — Közelről, azaz alulról szemlélve félkörívesnek látszanak, de távolról nézve gyenge csúcsíves voltuk mégis szembeszökő (3. kép). Az alaprajzon feltüntetett kapunyílás és a 4. kép mutatják, hogy templomunknak tagozott keretű kapuja lehetett. A kapukeret beillesztésére szolgált a felül szögletes sarkú, a kettő között félkörben ívelt kiképzésű falmélyülés. Ha a zeleméri templom bejáratát valamely ma is meglévő templomkapuhoz viszonyítva akarjuk elképzelni, úgy a nyírturai református templom tornyának belső kapuját kell mintául ven4. kép. A zeleméri templom kapujának nyílása kívülről nézve. Magassága középen 285, szélessége 180 cm. Magassága a sarkoknál 263 cm. nünk, melyet Lux Géza közölt A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye 1940 dec. 8-i számában ,,A Nyírség középkori építészeti emlékei" c. dolgozatában (11. ábra). Ez a nyírturai kapu 1488-ból való. Mivel a zeleméri kapukeretnek eddig egyetlen darabja sem ismeretes, ez utalással kell egyelőre megelégednünk. Semmit sem mondhatunk a toronyból a hajóba vezető ajtónyílásról, mert itt még az alapfalak is elpusztultak. Az azonban az alaprajzból kitűnik, hogy a templomhajó és a hajónál valamivel keskenvebb szentély között csúcsíves diadalív volt.