Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Figyelő - Levél Kiss Lajoshoz, „A szegény ember élete" szerzőjéhez

81 talán boldogtalan áldozata vagy fénypontja századoknak és a szegény tömegnek, melyet alkotásodban képviselsz!? De ki tudná az emberi élet és az alkotás titokzatosságát határozottan körvonalazni?! Az azonban bizonyos, hogy azt, amire Sorsod elhívott, becsülettel és mesterien megcselekedted. Mélyérzésíi magyar lelkednek oly gazdag tárházát nyitottad meg ami drága népünk, rögünk és egünk összességéről, hogy mindnyájunk legmélyebb tiszteletét és háláját érdemled. Az ethnografus minden fajtáján felül a nyelvész, az író, :i lélekbúvár, a szociológus, a szellemtörténész, a filozófus, ;i zoológus, botanikus, a közgazdász, mezőgazdász, statisztikus és ki tudná felsorolni, ki mindenki még annyi adatot találhat ebben a könyvben, hogy a forrásművek közül is messze ki fog magaslani minden időben! Sokszor azon tépelődöm, hogy mi is hát ez a mű? Többek között Móricz Zsigmond azt írta róla : ,,A Féjákban a testvér felháborodása... korbácsolja fel a vért : ebben a jó emberben I testvérgyermek elfolyó fájdalma és tehetetlensége csókoltatja meg a/, édesanya kezét : a pórasszony, a nincstelen szegény anya fáradt, áldott ujjait." Egy elöregedett szaktekintély mondása szerint : jó könyv, de nem tudomány! Az előbbi jellemzés a költői lélek színes latyolába burkolózik, utóbbi elfogult és csaknem nevetséges, azt azonban elárulja, hogy valami új és meglepő ez a könyv. Az egymásnak ellentmondó vélemények zavarából a/onban tisztán és világosan kitűnik, hogy ez a könyv nem tárgyi néprajz és nem folklore ; nem száraz leírás és nem elvont bölcselkedés : ez a Te könyved maga a magyar föld, az ég, a fény, a vér és a lélek együttese, azok élő összességéből, az összesség mélyéből felharsanó ártatlan, zengő ének.. ., . . .a bánaté vagy ;t könyörgő léleké, mely azért hangzik egyedül, hogy az ember legyen ember. . . !! De nevezhetném ezt a könyvet életmentésnek, lélekmentésnek is, mert hiszen annyi már benne a múlté, amit hiába keresünk tanyákon, falukon, városszéleken! Az ilyen mentő munkálatra pedig most van a legnagyobb szükségünk. Kedves Barátom! Vájjon gondoltál-e már arra, hogy végeredményében a inai világ sok ügyes embere között mennyire túl szerény vagy? Aki sem Téged nem ismer, sem pedig könyved keletkezéséről semmi közelebbit nem tud, az méltán azt hiszi, hogy ez a Te könyved is, mert 1939-ben látott nyomdafestéket, a mostani lalu- és népkutató divatnak egyik terméke, annak ;i divatnak, mely alig két évtizede a magyar nép tömegeit vette tollára tudományosan és féltudománnyal, kiabálva és hadonászva, büszkélkedve vagy leereszkedően, meggyőződésből vagy számításból, a könyvek és tanulmányok százait gyártva, hogy felmagasztalja az egyszerű magyar népet, mint a nemzet fenntartó és megtartó elemét. De mi, akik közel állunk Hozzád