Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Figyelő - Levél Kiss Lajoshoz, „A szegény ember élete" szerzőjéhez

80 ily — látszólag nem komoly — számítással is ébrentartsam. Mert a megismerés utáni vágy, izgalom sokszor vonzóbb és elevenebb a megismerés és tudás realitásánál. Sok dédelgetett szép könyvemhez csatol ez a különös, de engem teljesen kielégítő viszony, hogy azokat ezáltal is becsesebbé tegyem számomra. Arra pedig csak merész újságírói toll szokott vállalkozni, hogy teljes átolvasás nélkül ismertessen, bíráljon valamely művet. De nincsen a világnak olyan vaskalapos, szőrszálhasogató vagy cséphadaró kritikusa, aki megtiltaná bárkinek is, hogy azt az üdítő harmatot, mely egy könyv olvasgatásakor a szívére hull, a tiszta hajnali sugár világításában és ragyogásánál, hogy ezt a harmatot meg ne mutassa lelkitestvéreinek. Kedves Barátom! Én is megettem már kenyerem java részét és mind a tudomány, mind a művészet és szépirodalom mezején rengeteg könyvet olvastam és emésztettem meg. Amennyire időm és elfoglaltságom engedi, figyelemmel kísérem a magyar néprajzi tudományos irodalmat is. Merem állítani s hála Istennek, velem együtt többen is vallják, hogy ,,A szegény ember élete" az utolsó évtizedpár egyik legbecsesebb néprajzi műve! Jól érzem e kijelentésem felelősségének súlyát és azt is tudom, hogy az ilyesféle megállapítás már nemcsak a beharmatozott szív egyik csillogó cseppje, de viszont azt is érzem, hogy sokszor ennek a csodálatos kis izomgépnek egyetlen ütése, dallama, érzése többet mond, igazabban érez és lát, mint a töprengő homlok száz és száz ömlő verejtéke! Valóban nem ismerek olyan ethnográfiai szakmunkát, mely a magyar ember életét ilyen alapos ismerettel, meglátással és átérzéssel tárná elénk, mint ez a Te könyved. Ennek a munkának van valami csodálatosan egyéni és sajátságos értéke, az a különös valami, amit nem tud kitermelni sem a csillogó, fölényes tudomány, sem a kerek világ ismerete, sem 1000 tudományos szakmunka átbúvárolása és jegyzethalmaza és az analógiák tömegének szemfényvesztő felsorakoztatása. Ezt a csodálatos varázsértéket csak az tudja lelkéből kisarjaztatni, aki abban önmagát adja, azaz aki gyermekkorától, hosszú évtizedek alatt lelkileg és fizikailag maga átélte, átérezte, rajongással szerette, becsülte mindazt, amit lelkéből sok-sok küzdelmes éjszakákon kitermelt. Egy ilyen könyv megírásához nem lehet sem fel- sem előkészülni, egy ilyen alkotás módszerét nem lehet semmiféle egyetemen és senkitől elsajátítani : az ilyen könyvet az Élet maga formálja a nincstelenek ezreiben és százezreiben, ösztönösen és rejtve a világ elől mindaddig, míg az alkotás gyújtó szikrája az Isten ujja hegyéből a tömegre nem ível és a kiválasztott egyetlenegy lélek felületén időnként meg nem teremti a formai kiteljesedést. Te ilyen Isten ujjából megtermékenyített magyar lélek vagy, kedves Barátom, egy a sok százezer közül, talán szerencsés, talán szenvedő, talán megelégedett,