Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Figyelő - Néhány adat a magyar juhtenyésztés múltjához

120 azonban az a feltevés, hogy a moldvai és havasalföldi juhfajtákat már korábban, a XV. század második felétől kezdve megtalálhatjuk hazánk területén. Ugyanis a XII—XIII. századbeli hatalmas méretű nomadizáló állattenyésztés határa mindinkább nyugat felé húzódik. A vándorlásnak két iránya van, egyik a Kárpátok ritkán lakott erdőborította hegyvonulatán észak-északnyugat felé, a másik Dalmácia és az Adriai-tenger partján Isztria irányába.

2 E pásztornép, akár Epirusban, akár Makedóniában, Havasalföldön vagy a Kárpátok erdőborította hegységeiben él, nagyjában a két főévszak, a tél és a nyár által meghatározott nomadizáló életmódot folytat, állandó lakás és település nélkül. Tej és jószágadó ellenében kapnak legelőt a nagyszámú juhnyájaik számára. Buschan szerint a magyar pásztorkodás is ebbe a nagy, közép- és keleteurópai kultúrkörbe tartozik néprajzi tekintetben, elemeiben nagyon megegyezik vele.

3 Éppen itt van nagy jelentősége Hankó Béla megállapításának a magyar juhfajta elterjedése és az azt tenyésztő népelem ethnikai viszonyának megállapítása tekintetében. Hazánk területén ez a keleteurópai nomadizáló pásztorkodás, történeti adataink szerint bizonyíthatóan, csak a XV. század második felében tűnik fel nagyobb mértékben. A balkáni pásztorkodó népelemek beköltözésére már a XIII. század óta van adatunk, de ezek még eléggé homályosak, szórványos beszivárgásra mutatók.

4 Hankó Béla megállapításait figyelembe véve, nagy a valószínűsége annak, hogy e pásztorkodó népelem a maga által tenyésztett juhfajtákat hozta magával. Mert az az okleveles adatokból egészen világosan kitűnik, hogy a balkáni eredetű pásztornép elsősorban juhtenyésztő volt. Nevüket a forrásaink vlach, valach névvel őrizték meg. Ma már hosszas vita után — mibe beleszólt a nyelvész, a történész és az ethnografus —, tisztázottnak látszik, hogy valach névvel a dél- majd északi szlávval erősen keveredett oláh eredetű népfajt neveztek az egykori források. Később e név, éppen a foglalkozásuk kizárólagos volta következtében, juhászkodást jelölő fogalom lesz, a valach szó egyet jelent a juhászkodó pásztorral.

5 2 Buschan, Georg : Illustrirte Völkerkunde. Berlin. 364. 1. 3 Id. mű. 128. 1. 4 Hóman—Szekfű : Magyar történet. 3. kiad. II k. 623—624. 1. 5 Melich János : Szláv jövevény szavaink. Bp. 1903., Lehotzky Tivadar : Adatok a valach szó értelmezéséhez. Ethn. 1903. Takáts Sándor : Rajzok a török világból. II. k., M. Ny. 1906., Kniezsa István : A tót és lengyel költözködő pásztorság magyar kapcsolatai. Ethn. 1934. Saját kutatásai és Fekete Nagy Antal : Szepesség területi és társadalmi alakulása c. mű alapján a Szepességben az első biztos nyomukat 1497-re teszi.