Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Figyelő - Néhány adat a magyar juhtenyésztés múltjához

121 A pásztorkodás módjára, valamint a későközépkori magyar társadalom változatos felépítésében elfoglalt helyükre, jogállásukra nézve Gagvi Jenő által közölt néhány oklevél alapján következtethetünk.

6 Ez oklevelekből kitűnik, hogy valachok már 1474-ben éltek az árvái és likavai királyi uradalmakban. Mátyás király ez év március 6-án kelt oklevele felmenti őket a vármunkák alól, saját ügyeikben bíráskodási szabadságot ad nekik, saját termésű terményeiket vám- és harmincadmentesen szállíthatják a vásárokra, ugyanígy a saját szükségletükre vásárolt árukat is. Számunkra ezek mellett jóval fontosabb az oklevélnek az a része, amelyben kimondja, hogy juhaikat szabadon legeltethetik a likavai és árvái királyi várak birtokainak erdeiben, azzal a kikötéssel, hogy juhaik és egyéb jószágaik az erdőkből egy negyed mérföld távolságon túl nem távozhatnak. Ha a szomszédos jobbágyoknak kárt okoznának, tartoznak azt megtéríteni. E valach népelem élete elsősorban a juhtenyésztésen alapul, amit kifejez az is, hogy adójukat is juhban állapítja meg a király, mégpedig minden száz darab után évenként öt juhot kell a várnagynak adóban beadni. Akinek nincsen juha, hanem tehene, az minden darab után egy garas adót fizet évente. Ezen az adón felül a fegyverfogható férfiakat szükség esetén a vár védelme, az utak és az utasok biztonságára való felvigyázás is terheli. A másik, majdnem egy század múlva keletkezett oklevél szerint életük még mindig nomadizáló, mert Thurzó Ferencné 1576-ban az oláh adóhátralékosok ügyében Miksa királyhoz intézett folyamodásában azt írja róluk, hogy az adót rendkívül nehezen lehet behajtani rajtuk, mert a lengyel-magyar határon állandó mozgásban vannak. Az árvái vlachok Lengyelországba költöznek, helyükbe pedig mások jönnek onnan. De a XVI. század folyamán már van adat arra is, hogy állandóan megtelepednek, majd mind több tót és rutén elem keveredik közéjük, de a pásztorkodásra vonatkozó szókincsükből néhányat megőriznek.

7 E pásztorkodás kapcsolata a magyar alföldi juhtartással és juhászattal még nincsen felderítve. Annyi azonban kétségtelen, hogy hatás nélkül nem mult el, habár e hatás mértékének kimutatására egyedül Takáts Sándor kutatásaira vagyunk utalva.

8 Ellenben a XVIII. század közepétől kezdve, ha hiányosan is, de éppen Debrecen határában találunk átvezető szálakat. Az e korabeli adat az oláh pursa Alföldön való elterjedésének kezdeteire ad felvilágosítást. A debreceni határban 1749-ben jelennek meg az oláh nomadizáló pásztorok, kiknek 6 Gagyi Jenő : Az árvavármegvei oláh telepek kiváltságlevele. Tört. Tár. 1910. 190. és köv. 11. 7 Gagyi Jenő : id. ni. id. h. 8 V. ö. Takáts Sándor : A sztronga. INI. Ny. 1906.