Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.
39 csak egy tiszaháti ember szívében tudnak a szabad tűz mellett együttesen eltöltött gyönyörű esték megérlelni a kenyéradóval szemben. 1 4 Harmadik rész. A panyolai Tiszától a Szamos torkolatáig. A jándi Tiszapart titokzatos csatornája. Panyolai ásatásaimhoz nem egyszer úgy utaztam, hogy Vásárosnaménytól csónakon eveztünk fel a Tiszán a panyolai révig. Felfelé a folyón halászmódra szoktunk utazni. Ez azt jelenti, hogy ahol kell, evezünk, ahol lehet, taszítjuk a csónakot, homokos palajokon pedig az egyik kiszáll a partra és hosszú vékony kötéllel húzza a hajót, míg a másik a kormányt tartja. Ez utóbbi gyorsabb és különösen sok ülés és evezés után igen kellemes előrehaladás. Általában felfelé utazni a folyón lassú, fáradságos szórakozás, de kutató embernek mégis megfelelő, mert van ideje szemlélődni, a Természet szépségeiben gyönyörködni, a flórát, faunát megfigyelni és egész lényével felolvadni a fényben ragyogó elemek világában... Egy ilyen felejthetetlen víziutamon gondoltam először arra, hogy a Szamos medrét átkutatom egyszer torkolatától Csengerig, tehát a mai határig. Ugyanakkor visszafelejövet meglátogatom a partmenti összes falukat. Tervemet pontosan kidolgoztam, előkészítettem és 1937 július második felében meg is valósítottam. Ennek a víziútnak első része volt a panyolai tölgyfaépítménytől a Szamos torkolatáig, melyet Szőke Sándor gulácsi kishalásszal, az ő csónakán július 15-én tettünk meg. 1 5 Lefelé a vizén megy a csónak mint a karikacsapás, azért csak d. u. 3 órakor indultunk. Addig élveztük a gulácsi ,,turtői pala]" forró homokját, melynél kellemesebb fürdőhelyet a világ egyetlen pontja sem tudna nekem nyújtani. Ha az ember hanyatt fekszik rajta, nézve az eget, a hazai madárfauna egyik legszínesebb faja, a gyurgyalag (Merops apiaster) ível felette • hangos kiáltozással. Nevezik méhész madárnak vagy török fecskének is éppen élénk színezése miatt. A Tiszaháton nagyobb csapatokban észlelhetők. Ha az üdítő fürdés után felülünk a palajjal szemben levő 7 m. magas szakadó part szélére, jóformán szélcsendben is halljuk odaátról a parti nyárfák beszélgetését. A palajon túl a nyárfák füzekkel váltakoznak. Az egész erdőfal egy remegő csillogás a fűzfák ezüstjétől és a lombárnyékok kékes öbleitől tagoltan. Csak a víz folyása, ömlése néma. A parti fák olajzöld tükörképe elolvadni látszik benne, mely megfesti a vizet. Az ilyen partrészleteket nevezem őstájaknak. Látásuk kiapadhatatlan forrása a lelki felüdülésnek, az igazi magános gyönyörködésnek. . .
