Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.
40 Eloldott csónakunk teljes felszerelésével (sátor, alul-felül bádoggal borított festett faláda, ásó és halászati szerszámok, élelem stb.) lassan siklott el a panyolai révkunyhó előtt, mely mint a hegyvidéki turistaház, messze látszik a révfeljáró szirtfokáról. Piros Gábor benne a révész, aki talán az egész Szamosköz legjobb humorú magyarja. Bámulatraméltó szellemességgel mulattatja mindig munkásaimat, élményeinek és ötletes kiszólásának kifogyhatatlan bőségét öntve derék magyar lelkéből. 1 6 Napraforgó góréból épült, kéménytelen, tűzhelyes kunyhóját meglátogattam. A szabadtűzhely füstje egyúttal légy- és szúnyogűző. Kaparóháló és két varsa jelezte a hal iránt való érdeklődését is. Vájjon ki tilthatná meg egy révésznek, tutajosnak a halhoz való jogát azon a vizén, melyen él? ! Továbbhaladó csónakunkat az öreg révész áldása kísérte. Nagy darugém alakja a partfokon úgy hatott, mint valami vén táltos ! Partifecskék és gyurgyalagok csapkodtak magasan felette, amint hadonázva kiabált utánunk. Távcsövemmel a partot figyeltem állandóan s gyönyörködtem a szebbnél szebb és örökké változó tiszai tájakban. Szőke mester a csónakot mindenütt a mély víz sodrán engedte, hogy szinte sebesebben suhantunk, mint szerettem volna. Minden bokornál megmondta, hogy mikor és milyen halat fogott ott, úgyszintén figyelmeztetett minden vidranyomra és vidratanyára. Beszélgetésünkbe örökösen beleszóltak a sárgarigók és a vadgerlicék. Az apáti révjárás palaján egy magános vadlibát zavartunk fel, a Túr torkolatánál pedig egy alvó horgászt ébresztettünk fel a víz szélén, kiről Szőke, a híres süllőhalász igen becsmérlőleg nyilatkozott. Egyetlen betekintés a Túr torkolatába a buja őserdőt juttatta eszünkbe. A jándi partok alatt kettőzött figyelemmel szoktunk elvonulni. Nem csak azért, mert a balparton sötét szálerdők merednek ezeresztendős hangulatot varázsolva a tájba, hanem azért is, mert ezen a szakaszon ősállatcsontok szoktak előkerülni ugyanúgy, mint Tiszavid, Tiszaörvény és Szolnok közelében. Sohasem felejtem el azt az emlékezetes napot, 1932 július 16-át, melyen az első panyolai ásatás befejezése után leveldi Kozma György akkori vásárosnaményi főszolgabíró társaságában csónakon hazafelé tértünk s ezen a helyen Jánd község derék elöljárósága egy jégkorszaki óriás szarvas (Cervus giganteus) hatalmas lapátos agancsát adta át ünnepélyesen a Déri Múzeumnak. Kár, hogy e jelenetet senki nem fényképezte le, merthiszen az ilyesmi nem mindennapi látvány. 1933-ban egy mammut alsó állkapcsot találtak itt, melyet Kozma György főispán a Déri Múzeumnak ajándékozott. (Fig. 13. kép.) Hanem a jándi Tiszapart még másról is nevezetes. Felhívták a figyelmemet egy földalatti, fával bélelt csatornanyílásra,
