Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén
206 a nyáj legelni, akkor néha kettő-három is ellik egy délelőtt, a gyenge bárányt a juhász a bundaajjba rakja, vagy ölbe viszi haza. Ha már három báránya van, hazahajt. A magyar juh nem mindig vállalja el a fiát, kivált ha először ellett vagy rosszul telelt az anya. Az ilyet káinnak nevezik. A juhász ilyenkor fogantatóba teszi az anyát a fiával együtt. Ez egy alacsony deszkakorláttal elkerített rész az akol sarkában, néhol kutricának is hívják. Itt sokszor két-három hétig is együtt kell tartani őket, míg aztán az anya magától megszoptatja a fiát. Addig erővel szoptatják vagy kifejik a tejét és a rocskából itatják meg a kisbáránnyal. Ha a sertés télen is fiadzik, a hasas kocát, mikor látja a kondás rajta, hogy az ideje eljött, a többitől elzárja, kutricába teszi. A kondás vigyáz reá, hogy az anya meg ne nyomja, meg ne egye a fiait. A ló elletése az istállóban történik, ilyenkor már két héttel előtte csak magában kötik a jászol mellé vagy a többitől egy vendégoldallal választják el. Ellés után néhány napig nem fogják be az anyát. A pásztor az ellés idejét tudja, a jószág járásából látja. Ha mégis bizonytalan lenne benne, akkor a horpaszánál kitapogatja, ha nagyon mozog, rugdos a kis borjú vagy csikó, napnyi pontossággal megmondja az idejét. Mielőtt a jószág a ménesbe, gulyába vagy a nyájba menne a pásztor kezére, a gazda jegyibe veszi. Ez a jegy kétféle, a bilyog és a fiiljegy. A bilyog helye a jószág fara, szarva és az orra, a lónál a combja, nyereghelye, nyaka. 5 9 Kiilönnéven csak az órbilyogot nevezik, a többit összefoglaló szóval bilyognak hívják. A debreceni bilyogvasjegyeket már közölte Ecsedi is, 60 itt csak az általa kevéssé vagy éppen nem érintett kérdéseket ismertetjük. A bilyogozás rendesen nagypénteken történt és történik ma is. Van ugyan már sok cábár gazda, aki elhagyja ezt a szokást, de a többség ragaszkodik ehhez a naphoz. Ha a gazda nem lakik a tanyán, vagy a másik tanyáján van a jószága, szekérrel megy ki hozzá, a kasfarban kulacsbort, a szeredásban kenyeret, füstölt ódalast, kolbászt és pogácsát visz ki a bilyogozóknak. A bilyogozáshoz rendesen öt ember kell. Egy a bilyogvasat tüzesíti, négy pedig a jószágot fogja le. A marhát és a lovat mindig tavasszal, első füre menendős korában bilyogozzák. Legkönnyebb az eljárás a csikónál, mert azt a kazal vagy kerítés mellé állítják, jobb szemét egy ember befogja és a gyengén pirosra melegített bilyogvasat a bal combjához, oldalához vagy nyakához értetik. A vas éppen csak pörköli a szőrt, a bőrt már nem szabad égetni (Fig. 14. kép). 5 9 V. ö. Tálasi id. mű. 62—65. 1. 6 0 Ecsedi : Horlobágy-puszta és élete. 250—51. 1.
