Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén
207 A borjút bilyogozásnál mindig eldöntik. A szarva tövére kötött kötél végét a két mellső lábán a térde alatt áthurkolják, a hátsó lábaira a horgos inán alul köteles ponyvát vetnek, körülcsavarják, aztán homokos helyre vagy egy ponyva szalmára a jobboldalára dűtik. A bilyogozóvassal a háta mögé kerülnek, itt már a bőrt is meg kell sütni a pirosra izzított bilyogvasnak. A bilvogozás után az égetett helyet vizes ruhával megtörlik, majd még éles késsel felteszik a füljegyet a fülére. A füljegy a lónál ma már nem használatos, bár Ecsedi szerint régebben megvolt. 6 1 Most csak a marhát, juhot és disznót jegyzik így meg. Addig, míg nem a név kezdőbetűit használták Fig. 14. kép. Csikóbilyogzás. Debrecen, Csere. bilyognak, a bilyogvas nemzedékeken keresztül öröklődött a családban. Ma már minden gazda csináltat magának saját bilvogvasat, ellenben a jószág füljegye a család szétválása után is ugyanaz marad. 6 2 Minden jegynek megvan a sajátos neve. A debreceni határban a következőket ismerik : ájos, hallás, csapolt, csipkés, rózsás, szigonyos, szivanós, kivett, lapickás, lyukasztott. A jegyet éles késsel vágják, a vérző sebet fahamuval hintik be (Fig. 15. kép). A bárányt hasonlóan a nagyjószághoz, szintén tavasszal szokták jegyibe venni. De van néhány magatarti juhász, aki 6 1 Ecsedi id. mű. 250. 1. 8 2 Y. ö. Kecskemétre Szabó Kálmán adatát. Magyarság Néprajza. II. 1151. 1. Hasonló eljárásra Buschan : Völkerkunde Asiens usw. 313. 1. a samojedeknél.
