Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén
200 máshoz borított nádkévék hegyét a juhász szalmakötéllel kötötte össze. Itt csak a gúnyáját tartotta, hálni a jószág mellé, a karámba járt. Régebben, míg tanyák nem voltak, a telelő pásztorok földkunyhót építettek maguknak. Ezt a földkunyhót ismerteti Ecsedi is, öreg emberek bemondása alapján. 5 6 Ma már ezek teljesen eltűntek a debreceni határról. E földkunyhók állandó jellegű épületek voltak, a mult században különösen sokszor szerepelnek a pásztorkodással kapcsolatban. ,,A Pácon egy Fig. 11. kép. Ól ganéból. Debrecen, Bánk. föld alatt való kunyhó, fával bélelt kút készíttetődött mostanában, új vágás, fiatal nyárfából." 5 7 1836-ban pedig a debreceni erdőségeken összesen 132 földkunyhót, 12 fennálló kunyhót és 30 hegyes kunyhót találnak az összeírok, amiket le is rombolnak. 1838-ban „több kaszálóbirtokosok helyben megakarván étetni takarmányokat, hegyes kunyhót akarnak csinálni". 5 8 Mind a földkunyhó, mind a hegyes kunyhó megvan ma is a debreceni határban, megváltozott formában az erdőtelepítők és csőszök építenek ilyet. 5 6 Ecsedi István : Debreceni népi építkezés. Néprajzi Ért. 1912. 167. 5 7 Erdészeti iratok. 1823. Vár. ltár., limbus. 5 8 Erdőszeti ikv. 1838. 7. pont.
