Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

194 A Hortobágy-szélen, ahol a síkon nincsen természeti akadálya a szélnek, az akolnak ez az egyszerűbb alakja már módosul az időjáráshoz. A Belső-Ohaton levő, hatalmas nagy akol északkeletnek fordul háttal, tágnyílású, patkóalakú. A szín szélessége 9 m., hossza a patkó belső oldalán 43 m., a délnek néző oldala nyitott, előtte az épületnek megfelelő széles és 29 m. hosszú korlát van. Az öblében 80—100 drb marha találhat menedéket. A takarmányt itt is a földről eszi, de van az akolban két hatalmas, négy fatörzsből fűrészelt korongkeréken járó zabló, nyári jászol. Ëzek szélessége 2 m., hossza 6 m (Fig. 5. kép). Fig. 5. kép. Marhaakol. Bellegelő, Debrecen. Ezek mellett a már újabbkori építmények mellett ősibb teleltető épületeket is lehet a debreceni határban találni. Ilyen elsősorban a gazól, amely öreg pásztorok emlékezet szerint tövisből, sásból rakott köralakú, 2-—2'5 m. magas gerággya volt. A gerággyát a közéje állított kissé befelé döntött faoszlopok tartották. Rendesen kisebb módú gazdáknál, kevesebb jószágra valók voltak. Emlékezetem szerint még láttam egyet gyermekkoromban a debreceni Cserén. Ennek fala mintegy 1*5 méter magasságig trágya volt, a közéje állított alacsony és az akol közepén körbe leásott mintegy 3 m. magas ágasokra fektetett szarufákon szalmából, gazból, tövisből való tető volt, ennek az eresze alá húzódott a fiastehén. Az akol közepén azonban