Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

195; mintegy 4—5 in. sugarú körben nem volt tető, akárcsak a kirgiz jurton, hanem a szabad ég nézett be. Egy széles kapuja volt, a kapuban hált a gulyás szalmán a tető alatt. Szerkezeti elemeit tekintve ugyanolyan volt, mint a képen közölt juhkarám. A másik kezdetleges építmény a szalmakarám. A debreceni határban a nagv jószágtartó gazdák szalmakazlaikat L- vagy Talakban rakatják, ennek az enyhében van az etető.

5

1 Az Ohaton és a debreceni erdőségeken ellenben 150—200 szekér szalmából négyoldalú hatalmas építményeket állítanak a jószág védelmére. Valószínűleg ezek lehettek azok az építmények, amelyeket Gvadánvi említ a Hortobágyról : ,,Szállásokat látni szalmával kerítve, Néhány rongyos csárdát sárból cseperítve."

5

2 Fig. 6. kép. Szalmakarám. Debrecen, BelsőohaL Az ohati szalmakarám mintegy 150 drb marhára készült, mintegy 3 m. magasra négyszögbe rakott szalmakazlakból áll. A kapuja az egyiknek a déli, a másiknak a keleti oldalán van, olyan széles, hogy egy megrakott szekér befér rajta. Két ágas a kapufél, rajta keresztbe fektetett vendégoldal a kapu. A karám belső része 38 lépés hosszú, 32 lépés széles, a szalmafal az alján két lépés vastag. A marha állandóan dörzsöli, cibálja, tépi a szalmakazlak alját, azért valóságos ereszt csinál, ameddig 6

1 V. ö. Magyarság néprajza. II. k. 157. 1. 5

2 Gvadánvi : Peleskei nótárius. Magvar remekírók, ti. k. Budapest, 1904. 84.' 1. 13