Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról
141 kőházban, földszintesben és emeletesben egyformán. A közönséges fa- és vályogházak tulajdonosai pedig szívós maradisággal ragaszkodtak „a ház /őd"-jéhez, vagyis a „fődesház"-hoz. Ezt az agyagos szoba-talajt úgy tették használhatóvá, hogy az építkezéskor jó keményre döngölték és úgy portalanították, hogy naponta meglocsolták, időnként meg is sikálták. A ház földje ezzel sem lett egészségesebb. Falvakon, tanyákon mégis általánosan alkalmazzák. Bezzeg ezt tűrte az atyáskodó Helytartótanács és a Szepesi Kamara. Talán örült is neki, hogy ,,fődesház"-akban lakik a debreceni ember. A bécsi kormány által hadiszempontból olyan nagyon fontosnak tartott salétromtermeléssel kapcsolatban, amelynek központja hazánkban sokáig Debrecen volt, Szűcs István ezeket írja : „Amilyen hasznos volt ez intézet — a Miklós-utca végén 1783-ban épült salétromtisztítótelep — az államra nézve, olyan hátrányos volt a debreceni polgárok irányában ; mert felsőbb helyről többízben megújított parancsok folytán darab ideig kötelesek voltak a tulajdonjog sérelmére tűrni, hogy az ő lakásuknak földét a salétromintézet emberei, készítendő lúg gyanánt felássák, mégis olv feltétellel, hogy ugyanezek újra betöltsék friss földdel a kiásott /ér/." 6 a Házak osztályozása minőség szerint a régi összeírásokban. A debreceni cívisház külső formájára, belső elosztására, alkotórészeire nézve írott tanúskodásokat is csak a XVI. század közepétől fogva hozhatunk elő. A város levéltárából ilyenek a házösszeírások, örökségi osztálylevelek, hagyatéki leltárak, örökbevallási jegyzőkönyvek, végül az építési szabályrendeletek. Hallgassuk meg először a házösszeírókat. Rendkívüli esetekben működtek. A legrégibb összeírások vagy teljesen elvesztek, vagy csonkán maradtak meg. Mások az én mostani kutatásaimhoz nem is adnak feleletet. A Szepesi Kamara megbízottja, Caraffa császári generális 1686—87. évi sarcolásának megvizsgálása során Debrecenben 935 polgári, 460 zsellérházat írt össze. Jóravalónak talált 64-et, középszerűnek 604-et, romlásnak indult földalatti kunyhó volt 336. Egészen elpusztult 361 ház. Caraffa előtt pedig volt itt 2247 jókarban levő ház. Szűcs István idézi ezeket az adatokat Pósalaky János azonidőbeli nótáriusunk emlékiratából. Eredeti példányát forgattam másik későbbi összeírásnak. Felette sajnálom, hogy csak egyik utcánkra, a péterfiai városrészre terjed ki. Elképzelhetjük utána a többi városrész állapotát is. Ez az összeírás 1730-ból való és 387 telkes „gazda" házát minőség szerint következőleg osztályozza : kőház (vagyis •a Szűcs István : Debr. tört. III. k. 815. 1.
