Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról

139 különösebben a Hajdúságon, hogy a máramarosi és erdélyi fenyőt hozzánk vasúton is, tehát olcsóbban szállíthatták. Házfedél nádból, zsindelyből, cserépből. A ház fedeléhez a debreceniek hajdan nádat és zsindelyt vettek. A nád volt a szegénység által is legkönnyebben megszerezhető. Éppen azért rostába kell vetnünk, amit Evlia Cselebi ír Debrecenről. Azt t. i., hogy ennek a muzulmán világcsavargónak idejében, a XVII. század közepe táján 12,800 deszkazsindellyel fedett ház lett volna Debrecenben. Ennyi lakosa lehetett városunknak ; háza csak negyedrésznyi. De az sem mind zsindelyes. A nád nagy bőségben lévén, szalmával vagy zsúppal legfeljebb gazdasági épületeiket, az istállót, ólat, fészert, hodáíyt, aklot tetőzték hajdanán. Ámbár a leleszi konvent kiküldötte a Debrecen szomszédságában birtokos gazdag Szepesy urak közt dúlt rokoni viszálykodásról 1494-ben ezt jegyezte fel : Szepesy Mihály nemesi kúriájának fedelét két haragos attyafia elhordatta és barmaival megétette.

4 Ilyen hiteles helynek elhihetjük e furcsa esetet. Hiszen Magyarországon járt külföldi utazók még a XVIII. század első felében is bámulva látták és jegyezték fel, hogy itt nemesrendű emberek is földbe ásott putrikban laknak. A debreceni cívis a mult század elején, Ibrányi kir. biztos erélyes fellépése, megismételt tilalma ellenére is nehezen szánta rá magát, hogy „náddal, szalmával, gazzal fedett alacsony tűzveszélyes épületeit" udvaráról elhányassa. A debreceniek a cseréptetővel csak az 1802. évi nagy tűzvész után kezdtek megbarátkozni, a Nagytemplomot és Kollégiumot tervező Péchv Mihály katonai mérnök, tüzérőrnagy biztatására. Ibrányi kir. biztos pedig az 1811. évi tűzvészt követő városrendezéskor még a habánfedelet is próbálta meghonosítani. De sikertelenül.

5 Azelőtt talán csak a Szent Andrási Debr. Ltr Dipl. Gyűjt. 311. sz. a. 5 Szűcs István, Debr. tört. III. k. 835. 1. Az Ibrányi Ferenc kir. biztos által javasolt hábániai vagy habán épület-fedél elkészítéséhez a kir. biztosság jegyzőkönyveiből (50., 133., 326., 387. lapokról) kivehetőleg csépelt szalma, mogyoróvessző, sárgaföld és homok kellett. A város Kelemen József nevű szakértőt ide hozatta, hogy megtanítsa az újmódi fedél készítésére a debrecenieket. De bizony nem vált be : az eső hamar elmosta : pocok és patkány könnyen belefészkelt; meg drágálották is. Némelyik cívis kisebb épületekre, külvárosi házakra célszerűbbnek tartotta az efféle sárfedélnek saját receptjük szerint készített fajtáját. Kzt ügy csinálták, hogy az épületet vékonyan befedték, azt mészből, szíksóból és marhaszőrből álló ú. n. hamvasalljával összegyúrt sárral megtapasztották, azután tisztább hamvasalljával megcémentezték és bemeszelték. Tapasztalásuk szerint az ilyen fedelet a tűz kívülről meg nem gyújthatta, a féreg pedig nem állotta. A városi tanács a kir. biztosnak azt jelentette felőle, hogy ,,a debreceni ember felfogása szerint jobb tető nincs nála" szegény ember számára."