Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról

138 építik, nemcsak egészségesebb, hanem szebb is lehet a vályogháznál. A debreceniek is, mint általában mindenütt az ember, a környező természet által kínálva kínált s leginkább kezeügyébe eső anyagból építkeztek. Ilyen mindjárt a naponként taposott, a füvet és búzát termő agyagos föld, amelybe az ősember a hideg ellen belevájta magát, veremszerű hajlékot csinálván. Ugyanebből a földből megfelelő mesterkedéssel rakott-, vert- és vályogfalú házat építenek. Tulajdonképpen föld, mindjárt a felszín alatt található agyag, az anyaga kiégetve a téglának is. Az árpádkori falusi kistemplomok a környéken mind jól égetett téglából épültek. Építőanyag a nád is. Minden esztendő tavaszán újra kizöldült és télen temérdek mennyiségben újra vágható volt a debreceni határ hajdan dúsvizű ereiben, folyásaiban és a közeli vidék rétségeiben. Házfalnak és háztetőnek egyformán bevált. Három-négyszáz esztendővel ezelőtt erdő is sűrűn borította Debrecen környékét, kivált Kelet felől. Hunyadi János özvegye Szilágyi Erzsébet és fia, Mátyás király, 1460 és 1462-ben azért engedik örökösen vissza az elvett erdőket debreceni jobbágyaiknak, hogy ha városukat tűz pusztítaná el, ezt az erdők fáiból hamarább felépíthessék.

3 Eleink csakugyan nem fukarkodtak a fának építkezéseiknél felhasználásával. A rőzse a mult század elejéig különösen nagy szerepet játszott a debreceni ember gazdaságában, sőt a város háztartásában is. Minden utcának külön rőzse-biztosai voltak. A gallyat, rőzsét, amit fasinának is neveztek, egyformán felhasználták tüzelésre és építkezésre. A járhatatlan utcákat, az országutak kátyúit és kottyanóit gallyal, rőzsével, sőt szalmával is töltögették. A sövénykerítés éppenúgv általános volt, még a legjobbmódú Piac-utcai telkeken is, akár a vesszőfonású és karórakású falazás a partikuláris utcákon. Debreceni épületeknél sem szokatlan a borona- vagy berenafal-építés. Inkább pallódeszkának hasogatott vagy fűrészelt, mint gömbölyűén hagyott szálfákból. A Csapó-utcai 18. sz. telken, az egykori Castellum de Debrecön helyén épült négyemeletes bérház alapozásánál 4—5 méter mélységben dr. Sőregi János múzeumigazgató megfigyelése szerint, többszázévesnek látszó faépület sarokrészét találták meg. Egymás felett hatsor faragott vastag gerendázatot látott. Az egyik fal síkjából végökkel kiálló gerendákhoz a másik fal gerendái csapolással, — nem kötéssel — illeszkedtek. Ugyanott megfigyelt egy 38 cm. vastag, 42 cm. széles fekvő tölgygerendát is, benne merőlegesen fúrt lyukakat a karók számára. Paticsfalú ház talpgerendája lehetett. Nem messze tőle palánkkaró sorának csonkjai kerültek elő. Fenyődeszkának, lécnek használata kerítkezésnél, vagyis a berena- és verécekerítés tapasztalásom szerint azóta terjedt el 3 Debr. Ltr Dipl. gyűjt. 189., 220. sz.