Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház
129 említett Körtvély Zsuzsánna Feketéné mikor a városi tanács előtt kielégítette apai örökségéből a leányát, Keczelynét, írásba diktálta, hogy amely ágylepleket és fehér ruhákat szerzett Fekete János halála után. azoknak is felét most leányának adja, ú. m. négy ingvállat, két lepedőt, három párnahéjat, két körnvülkötőt, két alsóinget, egy abroszt és egy hímmel varrott kendőt. 2 9 Valamint a főúri háztartásokban akképpen szaporodott lassanként a debreceni polgári otthonokban is az asztali fehérneműek száma. Szilágyi Takáts Mihály péterfiai házánál (a Nagytemplom mellett, a mai Telegdy-ház telkén) 1662 már 9 abrosz és 11 keszkenő maradt az árvákra. Volt ezekből 2 vesszős, egy-egy udvari sáhos, pénzes sához, táblás veretes sáhos, leveles fehér, kockás sáhos, fejteivel szőtt rakásos, kékes és elegyes abrosz. A keszkenőkből 3—3 volt aranyos, török és viseltes,, kettő pedig „paplan keszkenő", amiről már odaelébb is szó volt. A debreceni leltárakban is, csakúgy, mint Radvánszky leírásaiban, többféle abrosz és kendő, keszkenő szerepel. A különbözőség részint az anyag, vagy a díszítés, részint a használat más-másféleségében állott. Ezt azonban a leltározók nem mindig jelölték meg szabatosan. Az abroszt nemcsupán az asztal beterítésére használták. Hogy mire — azt némelyek följegyezték, mások elhallgatták. Az asztali abroszon kívül mindegyik gazdasszony gondoskodott sütőabroszról. Volt azután — amikor a paraplé vagy esernyő még ismeretlen — eső ellen való abrosz is. Gyermekkoromban még láttam falusi asszonyokat, akik a megázás ellen magukszőtte abrosszal védték öltözetüket ; éppen úgy, mintahogy a férfi hirtelen jövő esőben a zsebkendőjével takarja le új kalapját. Az abroszokat általában tarkázták, cifrázták. Veres és kék fej tőt szőttek, varrtak bele, külön-külön vagy egyvelgesen. Az asztali fehérneműek sokszor sáhos, nagyon ritkán sávos jelzővel említtetnek nálunk. Erről is jó tudnunk, hogy más a sáhos vagy sákhos és megint más a sávos abrosz. Radvánszky szerint amaz kockás, emez hosszú csíkos mintájú. 3 0 Az eddigi megjelöléseken kívül volt : közönséges, virágos, tarka, nyomtatásos, koszorós, lencsés, továbbá vászon, gyolcs, félpamut, jóféle kamuka, karakai vagy krakkai abrosz. Itt-ott feltűnik már a kávésasztalra való külön abrosz is. Jeney Mihálynénak, egy szappanos özvegyének, volt két cselédabrosza. Ez a jelzés — azt hiszem — az abrosz selejtes voltát fejezte ki. Recés abroszok, amelyekről Radvánszky könyvében olvasunk, nálunk nem említtetnek. De voltak kötéses abroszok, üzv. Miskolczi Ferencné és Olvasztó Vári László hagyatékában találtak egy-egy közepén kötéses abroszt. Előbbinek „egész táb2 9 Debr. Ltr. 1627—37. Jkv. 377—379. 1. 3 0 Radvánszky id. m. 458. 1. ä
