Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház
126 hogy a helybeli fazekasok akkor is kénytelenek voltak idegenek versenyével küzdeni meg. A legtöbb cserépedény származása, melyek a XVIII. századbeli összeírásokban előfordulnak, ismeretlen. Némelyeknek megjelöléséből mégis kitűnik, hogy jobbminőségű fazekas mű, úgynevezett kőedény (fájansz vagy majolika) is volt már köztük. A fedeles-kancsók, fedeles festett kupák és findzsák többnyire ilyenül vehetők ; a „győri edények" néven beiktatott tárgyak kétségtelenül ezek közé tartoznak. Ellenben a nagy és kis fazekak, fedeletlen kancsók, szilkék, csuprok, csészék, lábasok, tepsik, korsók, fedők, kulacsok, szűrők, vászonfindzsák, amelyek mellől ritkán hagyták el a „cserép" jelzőt, közönséges olcsó fazekasművek. Ezekből némely háznál a fogason, a tálason vagy a falba vert szegeken 20—30—40 is függött. Kedveltek lehettek a rimaszombati gölöncsérek edényei. Mert ezek többször említtetnek. Már a XVIII. század elejétől fogva feltünedeznek a debreceni háztartásokban a „győri kőedények". Ezek elterjedését nálunk hajlandó vagyok a Dunántúlról származó jeles közéleti vezető embereinknek tulajdonítani. Az 1700-as évek első felében ilyenek voltak : Toldy Pál, Domokos Márton, Szeremley Sámuel nótáriusok (a két utóbbi főbíró is lett), Kazay Sámuel patikárius, a többiekről nem is szólva. Már 1715-beli leltár említ egy 9 dénárt érő meszelyes győri kancsót. 2 3 Később mind sűrűbben találkozunk velük. Ifj. Diószeghi Sámuelnek kétfedeles győri kancsója, Csáti Jánosnak (1761) hat győri tálja, 16 győri kancsó)a és 7 győri bögréje, Bekcsynének (1770) tejnek való aranyos győri edénye, fedeles győri kancsója, Nánási Györgynek (1772) 4 győri tálja volt. A „győri" edényekre nézve megjegyezni kívánom, hogy Győr város leírásaiban még a Szávay Gyula által szerkesztettben sem említtetik a város XVIII. századbeli iparágai közt jelentős fazekasmesterség, avagy kőedénygyártás. Tehát, ha nem Győrben, akkor Győr vármegye valamely más helységében készülhettek ezek a Debrecenben is kedvelt győri tálak és kancsók. Egy szappanosmester Jeney Mihály özvegyének, Nemes Katának Csapó-utcai házába nézzünk be még. Az egész ház berendezése igen jellemző példája a XVIII. század második felében mesterségéből, kerti hegyi szőlőjéből és pár nyilas földjéből táplálkozó közrendű debreceni polgár otthonának. Azért is mintegy ráadásul az eddig elmondottakhoz mindent megmutogatok e kétszobás lakásban az 1785 febr. 17-én felvett pontos leltár kalauzolása mellett. Ez a lakás figyelmünket berendezése jellegzetességén kívül szépszámú kőedényeivel és 2 3 Debr. Ltr. Polg. Perek, 1715. 1. sz. Kőedények.
