Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház
127 eddig más házaknál nem látott különös ágybéli eszközével is magára vonja. Fapárnatartók vagy támaszok ezek. Olyasfélék lehettek, amilyeneket manapság talán mint újszerűnek vélt eszközt láthatunk szanatóriumok és klinikák betegágyaiban. A szabályozható fapárnákra gondolok. Node siessünk. A nagyobbik szobában találtattak : jó zöld fedeles nyoszolya. Benne 2 fejtős derékalj ; kék kartondunyha ; egy lepedő ; egy félviseltes paplan, kerülete kék tafota, közepe sárga tafota, rajta két recés paplanra hajtó ; hat karátás főalj ; két fapárnatartó vagy támasz. Viseltes fekete rámás nyoszolya. Benne : veres és fehér virágos kartonpaplan ; fehér derékalj ; paplan, közepe zöld selyem, széle fekete karton ; két recés paplanra hajtó ; dunyha ; hat viseltes főalj porcellános tokkal. Négy karszék kékre festve. Két parasztos tükör. Két nagy fogas, 13 győri forma cseréptállal. A falon is 9 győri tál és 24 kancsó Egy üveges pohárszék, benne kasseli biblia. Négyszegletű fiókos asztal, Mellette két lóca. Egy rossz falióra. Egy lóca a kemence körül. E szobából nyíló kamarában lószerszámon kívül hat csipkés hat recés párnahaj, két paplanra hajtó, egyik karátás, másik selyemmel varrott. A kisházban volt egy fedeletlen rámás nyoszolya, két fogas, nyolc szakasztóruha, két cselédabrosz, egy ócska tálas és sütő-, mosókészlet. A konyha felszereléséből felemlítek egy jó nagy fiókos tálast, 10 cseréptálat, 19 jó fatányért és 4 szilkét. Onedény e háznál egyse volt. A lakáshoz tartozott még kamara, két nagy hombár, tavaszi búzával, árpával, zabbal teli ; szappanfőző szín és pince 80 kis cseber hegyi és kerti borral. 2 4 A győri edények után más műhelyek- j p orcolhlno k bői származó finomabb agyagneműek is ! ' kezdtek helyet foglalni a debreceni almáriomokban, kivált a század közepétől fogva. Ifj. Diószeghi Sámuelnél „porcellán formára csinált" két korsót találtak. Nánási Györgynek volt egy „lengyel' tálacskája és öt ,,pesti tálja", Sasy Istvánnak (1775) egy „lengyel porcellán csupra". Bekcsy Jánosné és Csáthy Sámuel egész csínos porcellán-gyüjteménnyel dicsekedhetett. Amott összeírtak öt pár saxoniai (meisseni?) porcellánfindzsát, egyiknek a tányérja ,,hollandi" (delfti?) aranyos porcellán, két zöldvirágos holicsi ibriket és egy holicsi sótartót, továbbá ezüstbe foglalt kőből metszett két findzsát, hozzávaló kőtálat és egy herbateának való kőibriket. Emitt pedig volt hat pár japoniai (talán inkább kínai) porcellánfindzsa, két pár bécsi porcellánfindzsa, hat pár szintén bécsi kék porcellánfindzsa, öt pár veresfestékes bécsi porcellánfindzsa, négy fedeles leveses holicsi tál, 33 holicsi tányér, egy fejes porcellántál (a gyár megnevezése nélkül), végül két feketére lakkozott tálca,' "kàvéhoV, 2 4 Rel. 1785. 46. sz.
