Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház

102 Színre nézve is volt különbség a fekvés-alvás bútoraiban. Legtöbbször említik a fekete, kék, fehér és paraszttarka festésű ágyakat. A szopós gyermek fekvő helye rengő, rengőszék és böleső néven — különös — mindössze háromszor-négyszer fordul elő az átnézett 70—80 leltárban. Lássuk a házbeli holmi, az asztal­neműek, ruhafélék, arany-ezüst marhák (ahogy akkor az ötvös müveket nevezték) stb. tartására, meg­őrzésére szolgáló bútorokat : A ládákat, szekrényeket, almáriumokai, thékákat, pohár­székeket, tálasokat, fogasokat. Előre megjegyezhetem, hogy nálunk a pohárszék csak egy 1630-beli leltárban fordul elő ; a tálas is a XVIII. század folyásában, csak néhányszor említ­Viski szerint, akire éppen úgy, mint Radvánszky Bélára még többször fogok hivatkozni és támaszkodni, a szekrény eredetileg a köznépnél elvétve most is megtalálható szuszéknak nevezett zsilipelő ácsmunka, egysíkú vagy kétsíkú, azaz háztetős fedéllel. Gyak­ran véséssel, faragással cifrázott tárgy. Sohasem sifonérszerű álló szekrényt kell érteni alatta, hanem a fekvő bútorok bizo­nyos változatát. Hasonló alkotásba valamikor temetkeztek is őseink. Bútorként való használata megelőzte a XVI. század elejétől fogva elterjedt asztalos munkájú, rámás szerkezetű hosszabb-rövidebb ládákat. A szekrény is, a láda is nemes úri kastélyokból került a polgári, azután a paraszt házakba. Hosszabb idők multával pedig elébb az ősi szekrény vagy szuszék, azután a láda is, leszállván a becsületük — miként a régi szép „tekintetes" címnek az értéke — a szobából a kony­hába, kamarába, tornácba, padlásra szorult. 5 Debrecenben a láda közkedveltségét a XVIII. században mindvégig meg­tartotta, úri házaknál is. A láda alakja, díszítése, rendeltetése többféle volt. Megkülönböztettek párká­nyos, bőrös, vasas, festett, fejér és rakott, singes, másfélsinges és ennél is nagyobb öreg ládákat. Voltak kisded ládák is, ládáes­kák. Ezekben pénzt, ékszert, író- és varróeszközt, fűszerszámot, levelet, galantériát, efféle apróságot őriztek. Az íróládácskát pulpitosnak is nevezték. Répásynénak, egy harmincados özve­gyének volt ilyen. Voltak gyolcsos, ruhatartó, éléstartó, búzás, könyves, kenyeres, hájas, gyetyás stb. nevű ládák is. Voltak más, inkább utazási felszerelések, mint bútorok közé sorozható, szekérre való ú. n. ülés- és vásári ládák, amelyeket némelyek bornyú vagy disznóbőrrel húzattak be. 4 Debr. Ltr. Polg. perek 1740:22. és Jelent. 1788:93. sz. a. 5 Magyars. Népr. I. k. 260., 266. 1. Tartó bútorok. tetik. 4 A szekrény. A láda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom