Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház
102 Színre nézve is volt különbség a fekvés-alvás bútoraiban. Legtöbbször említik a fekete, kék, fehér és paraszttarka festésű ágyakat. A szopós gyermek fekvő helye rengő, rengőszék és böleső néven — különös — mindössze háromszor-négyszer fordul elő az átnézett 70—80 leltárban. Lássuk a házbeli holmi, az asztalneműek, ruhafélék, arany-ezüst marhák (ahogy akkor az ötvös müveket nevezték) stb. tartására, megőrzésére szolgáló bútorokat : A ládákat, szekrényeket, almáriumokai, thékákat, pohárszékeket, tálasokat, fogasokat. Előre megjegyezhetem, hogy nálunk a pohárszék csak egy 1630-beli leltárban fordul elő ; a tálas is a XVIII. század folyásában, csak néhányszor említViski szerint, akire éppen úgy, mint Radvánszky Bélára még többször fogok hivatkozni és támaszkodni, a szekrény eredetileg a köznépnél elvétve most is megtalálható szuszéknak nevezett zsilipelő ácsmunka, egysíkú vagy kétsíkú, azaz háztetős fedéllel. Gyakran véséssel, faragással cifrázott tárgy. Sohasem sifonérszerű álló szekrényt kell érteni alatta, hanem a fekvő bútorok bizonyos változatát. Hasonló alkotásba valamikor temetkeztek is őseink. Bútorként való használata megelőzte a XVI. század elejétől fogva elterjedt asztalos munkájú, rámás szerkezetű hosszabb-rövidebb ládákat. A szekrény is, a láda is nemes úri kastélyokból került a polgári, azután a paraszt házakba. Hosszabb idők multával pedig elébb az ősi szekrény vagy szuszék, azután a láda is, leszállván a becsületük — miként a régi szép „tekintetes" címnek az értéke — a szobából a konyhába, kamarába, tornácba, padlásra szorult. 5 Debrecenben a láda közkedveltségét a XVIII. században mindvégig megtartotta, úri házaknál is. A láda alakja, díszítése, rendeltetése többféle volt. Megkülönböztettek párkányos, bőrös, vasas, festett, fejér és rakott, singes, másfélsinges és ennél is nagyobb öreg ládákat. Voltak kisded ládák is, ládáeskák. Ezekben pénzt, ékszert, író- és varróeszközt, fűszerszámot, levelet, galantériát, efféle apróságot őriztek. Az íróládácskát pulpitosnak is nevezték. Répásynénak, egy harmincados özvegyének volt ilyen. Voltak gyolcsos, ruhatartó, éléstartó, búzás, könyves, kenyeres, hájas, gyetyás stb. nevű ládák is. Voltak más, inkább utazási felszerelések, mint bútorok közé sorozható, szekérre való ú. n. ülés- és vásári ládák, amelyeket némelyek bornyú vagy disznóbőrrel húzattak be. 4 Debr. Ltr. Polg. perek 1740:22. és Jelent. 1788:93. sz. a. 5 Magyars. Népr. I. k. 260., 266. 1. Tartó bútorok. tetik. 4 A szekrény. A láda.