Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház

101 Noha ágyról és nyoszolyáról az asztalosok céhtörvényeiben sincs szó, biztosan ebből sem következtethető, hogy a debreceniek a XVII. században még padra, lócára, ládára, vagy éppen a földön széthintett zizegő szalma fölé vetették volna ágyukat. Csak véletlen okozhatta, hogy nyoszolya nem fordul elő a XVII. századbeli debreceni följegyzésekben, vagy ha előfordul is, én ilyenre még nem akadtam rá. Már a XVIII. század első évtizedeiben gyakran találkozunk felváltva nyoszolyának és ágynak írott alvásra készült bútorral. A szegényembernek is van már legalább egy ágya ; egynél több is a módos cívisnek. Közönséges és fedeles vagy superlátos, rámás, sznnyoghálós és firhangos, kéttornyú, egytornyú, féltornyú, toló és gyalog nyoszolya elnevezések váltakoznak a hagyatéki leltárakban. Találkoztam továbbá németes ágy', tábori formára csinált, görbehátú, pesti nyoszolya, komáromi nyoszolya, szalma és hárságy megjelölésekkel is. Ennyiféle módon megkülönböztetett ágy nem nagy hirtelenséggel egyszerre honosodhatott meg a XVIII. században. Debreceni használata is messze benyúlik régibb időbe. A fekvés bútora. Ágy vagy nyoszolya. Fedeles vagy superlátos ágy. XVIII. sz. Ilettstelle mit Hohdecke XVIII Hundert