Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház

100 I. Szobabíitorzat. A legelső följegyzések idevonatkozólag amikorról feltünedeznek, t. i. a XVI. és XVII. század találkozásakor, a házbeli élet szintje a debreceni polgárságnál köriilbelől azon a fokon áll, amelyre a mult század első felében bármelyik vidéki jobbmódú jobbágyház bútorzata felemelkedhetett. Viski Károly szavaival kifejezve, a debreceniek háromszáz esztendővel ezelőtt is „már nem a földön ülnek, dolgoznak, hevernek, tüzelnek, sütnek, főznek, tálalnak és hálnak."

1 Hanem eléggé változatos, többféle bútort használnak, majdnem annyifélét, mint manapság, ámbár műszakiság és célszerűség nézőpontjából nem olyan kifogástalanokat. Már akkor is megvoltak az ülő, fekvő, tálaló, /ar/ö-bútorok a debreceni polgári háztartásban. Természetes következménye volt ez az előkelő nemességgel való közvetlen érintkezésnek, a hazai és a külföldi német civitásokkal folytatott élénk kereskedelemnek. A természeti adottságoktól nagy mértékben függött a debreceni lakóház építőanyagja, szerkezete, alakja, az egész építkezési mód. A debreceni ház külső megjelenésében nem nagyon különbözhetett, sőt legtöbbször semmiben sem különbözött a környékbeli falvak kezdetleges, alacsony, földszintes, félig a földbe épített favázas, tapasztott, zsindely vagy nádfödeles lakóépületeitől ; de a ház belső öltözéke, a bútorzat, az ágy- és asztalneműek, a viselet tekintetében a világjáró, kalmárkodó, kézműiparos és megvagyonosodott debreceni polgár nagyobb nehézség nélkül utánozhatta, utánozta is a másutt látott, fejlettebb, finomabb életmódot. A Bethlen Gáborral egyidőben élt debreceni polgár örökösei szépszámú arany-ezüst pénzen, ón, réz, ezüstedényeken, ruhaneműeken, tarkaszőnyegeken, török kárpitokon, fejér pohárszéken, öles ládákon stb. osztoznak.

2 Feltűnő, hogy legrégibb hagyatéki leltáraink, amelyek a megsemmisülést elkerülték, ágyat, vagy nyoszolyát nem említenek, ámbár szó van bennök ágyleplekről. Az is feltűnő, hogy a debreceni asztalos céhnek 1620-ban megerősített ártikulusai szintén hallgatnak nvoszolyáról. Mesterremekül egy ládás asztalt, egy szép singes ládát, avagy ehelyett egy ostáblát követelnek. Említik még az asztalos művek közt a szekrényt és a koporsót. Az 1647-ben újra kiadott céhtörvények idegenből a szabadsokadalmakra behozható asztalos művek közül ,,az asztalt, ládát, szekrényt, székeket és efféléket" nevezik meg.

3 1 Magyarság Néprajza I. k. 246. 1. 2 Debr. Ltr. Tanácsi Jkv. 1627—37. 379. 1. Osztályos egyezség Tolnai Imréné örökösei és Győry Györgyné meg a leánya közt. 3 Asztalosok törvényei. Déri Múzeum Városi osztálva. Szap, 1908 : 249. sz. a. Az asztalos céh által követelt remekek.