Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Függelék - Adatok a debreceni erdőgazdálkodás történetéhez

154 lakói, a majorosok és tanyások közt már az 1830-as években alig lehet találni debreceni embert.

3

3 Csak az 1880-as években kezdődik először a feketeföldi, majd az erdős puszták végleges betelepülése. Ettőlkezdve építenek itt állandó tanyákat, ahol a gazda is kint lakik a családjával. Azelőtt még a legszegényebb réteg, a napszámosok is a városokban laktak. Ha el is állottak majorosnak, nem ide, hanem a fekete földre mentek. Mikor tehát a vákáncsos rendszert az erdőségeken meghonosítják, főként józsai, martinkai, létai és pályi szegényemberek jönnek ide. Ma már valóságos őstelepesek élnek az erdőn, melyek két generáció óta erdőtelepítéssel foglalkoznak. Van Fig. 3. kép. Vákáncsos földkunyhó a domboldalba építve a debreceni Halápon. Erdhütte eines Waldbaiiers in die Lehne eines Hügels eingegraben. Debrecen, Haldp. olyan, mint a halápi Kiss Mihály, aki maga 80 hold erdőt telepített a városnak. Nekik már nem volt elég egy-két hold föld, mivel kevesen is voltak vállalkozók, mindeniknek nagy családja is volt, 8—10 holdat is felfogtak. Mivel a tölgyfa-ültetés mellett a földet 8—10 évig lehet használni, állandó lakásra is berendezkedtek. Az erdőhivatal ad nekik épületfát, házat is építhetnek. Tarthatnak egy lovat, két tehenet, két koca disznót szaporulatával, tyúkot, kacsát korlátlanul. A településsel mindig követték az erdővágást. A világháború előtti erdővágatási módszer szerint a tuskó a földben maradt. A földet ezért előbb 3

3 1. Dr. Balogh István : Debreceni erdős puszták betelepülése. Debreceni Szemle. 1936. szept.