Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Függelék - Adatok a debreceni erdőgazdálkodás történetéhez

155 ettől kellett megszabadítani. A vákáncsos a felfogott vákáncson először házat épített. Ez vagy földbe ásott kunyhó, vagy fennálló ház. Mivel az egész gazdálkodási rendszer arra a 7—8 évre van alapítva, míg a tölgyfa annyira fel nem nő, hogy közte a mezőgazdasági termelés lehetetlenné nem válik, a vákáncsos élete állandó vándorlás. Ez az ideiglenesség nyomja rá bélyegét lakására, szerszámára, életberendezésére. Lakására nem nagy gondot fordít. Ha olyan helyre kerül, ahol a föld alkalmas a vályogvetésre, víz is van közel, akkor vályogot vet, vagy sárfalat rak karóra, fennálló házat épít, melyben egy szoba és pitvar van. A ház éppen olyan nagy, hogy a legszükségesebb bútorokat berakhassák. Sok nincsen nekik, mert vákáncsos abból a szegényemberből lesz, aki nem akar sem kommenciós cselédnek, sem majorosnak elállani. Ha homokos helyen jut a vákáncsosnak föld, a lakáskérdést még egyszerűbben oldja meg. Ilyenkor egy homokdomb oldalába, rendesen kelet vagy délfelé néző részen, födkunnyót épít. Kicirkalmazza a kunyhó helyét, ami azt jelenti, hogy ásóval egy téglalap alakú helyet jelöl ki, azt 15—2 m. mélyen kiássa, a gödör oldalát kikarózza, vesszővel befonja, betapasztja, kimeszeli. A gödör két végére kb. 3 m. magas ágast leás, erre mestergerendát, a gerendára pedig szarufákat fektet. A szarufákat gallyal, szalmával befedi, a tetejére földet hány. A tető belső oldalát kitapasztja, bemeszeli. Padlás nincsen. A tetőre töviskes gallyat rak, hogy a jószág rá ne menjen, a tyúk a homokot le ne kaparja, le ne fürödje. A kunyhó végén két arasz magas kis ablakot hagy, kémény egy rossz kályhacső, amit a tetőn dug ki. Ha igényesebb, a kunyhót belől két részre osztja, a kisebbik rész a pitar, a nagyobbik a szoba. A pitarajtó elébe egy kis félereszt, egy tornácot csinál, hogy a homok ne zúduljon az ajtón kilépő nyakába és a víz ne folyjon be a pitarba. Az ilyen fődkunnyó rendesen 5—6 m. hosszú, 3—4 m. széles szokott lenni. Jó meleg télen, de nyáron a család csak hálni jár bele. Kemence nincs benne, hanem a ház elébe tapaszt egyet a vákáncsos. Tégladarabokból, vályogból, sárból egy 2 m. átmérőjű 60 cm. magas köralakú padkát rak. Erre állítja a kb. 1'20 m. magas kemencét, amelynek alakja vagy csonkakúp, vagy félgömb. A kemence öbli, a belseje rendesen kicsi, mert egy siitet kenyér csak egy-két cipó. A kemence szája keletnek nyílik, mert innen fúj a szél legkevesebbet. Kívül szépen be van tapasztva, bemeszelve, eső ellen egy négy lábon álló féleresz van felette, amelynek oldalát három felől napraforgókóróval bekorcolja. (Fig. 3., 4. kép.) A kunyhóhoz közel, rendesen vele egy vonalba épül az ól. Semmivel sem különb épület, mint a ház, csak alacsonyabb. Néhány évvel ezelőtt a vákáncsos két lovat is tarthatott nyáron; ha magának nem volt, a közeli gazdáktól fejőre is