Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

381 visszatették. Szegényebb polgárházaknál 10—15—20 drb, nagyházaknál 30—40—50 tényér is volt felakasztva. A nagytányér területet egy fedőtartó szelte hosszában ketté. Egy széles deszkára keskeny léc volt szegezve úgy, hogy kis hézag maradt. Ebbe rakták sorjába a cserépfedőket. Ezáltal változatot adnak a tányérsorozatnak. Ez a tálas volt és van legjobban elterjedve. A debreceni nagygazdák a falitálas mellett a szabadkémény füst fogójának külső oldalára is szereltek fel tálast. Ezt sokan tányértartónak nevezték. Deszka alkotás ez, melynek polcszerű kiugrása volt. Ezen a fazekakat tartották legtöbbször oldalt fektetve. Ha hely volt, tányért is aggattak rá. Ez a pitar dísze volt. A pitarban a bejárat mellett állott a kredenc a tálassal. Fig. 126. ábra. Mázas cseréptányérok lilioindíszítésekkel és feliratokkal. Déri múzeum. Glasierte irdene Teller mit Lilienschmuck und Inschrift. Déri Museum.