Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

382 A kredenc egy szekrény, melyben csuprok, lábasok, fazekak, maradék ételek vannak. Erre állítanak egy szintén deszkaállványt a tálast, melynek polcaira vannak állítva élükkel a tányérok. Elől egy kis léc, melynek a tányér dől. Ha sok edény van, a tálas tetejére is tesznek egy pár fazekat. Ez a tálas már a használati tányérokat tartja. A kredencből vesznek elő tálat, lábast, a tálasról tányért az étkezéshez. Ha megebédeltek, megmosogatták, tisztán megtörölve idehelyezik vissza az edényeket. Ez a kétféle tálas minden jómódú cívis házban megvolt. Ma már az új divat elűzte a szabadkonyhával együtt. Szokott még a tiszta szobában olyan tálas lenni, mely alul fogásos, felül rácsos. Az alsó részére ruhaneműeket a felső ráFig". 127. ábra. Füstfogóra szerelt tálas. Schüsselbehälter am Rauchfang der Freiküche befestigt. csos részében pedig tényérokat állítottak, melynek felső része a rácsokhoz bukott. Ezek a tányérok is inkább díszül, mint használatra szolgáltak. Az új divat ezt is kiűzte. A cseréptányérokat pedig a porcellán. Ma a gazdasszonynak nem büszkesége a sok szép tányér. A szükséges tányérok pedig az ebédlőszekrényben vannak. XV. Hogyan eszik a debreceni magyar ? A magyar ember sohasem éhes, hanem ,,ehetnék, nem szomjas, hanem ihatnék" — éhes voltát ilyen jelképesen fejezi ki : „Nagyon háborgatnak a giliszták", vág a gatyamadzag, vagy a jó gazda így kér enni a feleségétől : kedvesem, mán a vacsorát lesem ! Ha az ételt orozva megeszi valami, a magyar ember azt