Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

354 fából csövet csinál, annak a végére képez ki egy ónszűrőt. Ezt a csövet a csobánba dugja és úgy szívja ki a vizet. A magyar ember borát hordóba szűri és tartja. Öregemberektől halottam, hogy nagyobb mennyiségű bort 15—20 literes korsókban tartottak és télire a gabonásveremben, búzába és rozsba süllyesztették s innen fogyasztották el. Az ilyen nagy vastagfalú cserépkorsót a Kunságban, Bihar megye északi részében kűkorsó-nak nevezik ma is. Nagyobbmennyiségű bort kantákba vitték. Ezek a kanták a református egyházaknál és céheknél nagyon díszesek voltak. Ezekben a boroskantákban vitték a templomba fel az úrasztalához szolgáló bort, ezekből töltögették ón, ezüst, aranykancsókba ki és helyezték el az úrasztalára. S ezekből töltötték ismét arany-, ezüstkelvhekbe s osztották ki az úri szent vacsorát a híveknek. A céhek gyűléseikben társpoharat ittak. A terített asztalFig. 98. ábra. Pályinkás butéliák, palackok, karafinák, szalmásüveg, poharak. Középen elül a porciös. Branntwein-Bouteillen, Flaschen, Karaffen, Strohflasche, Gläser. Vorne in der Mitte die Messflasche. hoz nagy korsóban vitte a bort a gyors friss szolgáló mester és töltögette ki a bort az arany- és ezüstpohárba. És úgy ittak legtöbbször egy pohárból. Nagyon szép céhkorsók és társpoharak vannak a Déri múzeumban. A bort a magyar ember csuporból, oros-kanesóból itta és nem üvegből, kiváltképpen nem pohárból. A nóta is ezt mondja : Megiszom én a bort zsíros csuporbúi is, Szeretem a rózsám, még a rendin túl is. A magyar nehezen hódolt a higiénikus mulatozásnak. Mikor a bort már üvegbe adták, mellé poharat tettek, a poharat félretolta és az üvegből itták egymás után a barátok a bort. A debreceni ember markába fogta az üveg testét úgy, hogy a kisujja a végéhez közel volt és azt mondotta : ,,a kisujjomig !"