Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

335 sort vettek, levágták a szőlőfürtöket, kosárba, dézsába tették, a venyigét pedig elvágták a karótól, hogy közé lehessen látni. A szemet elhullatni nem volt szabad, ha elhullott, fel kellett szedni, száraz levelet nem szabad volt a fürtök közé tenni, mert felitta a mustot. A puttonosok meg ott jártak a szedők után, ha leltek egy billenget a leányoknak meghúzták a fülét, az öregasszonyokra rámordultak. A hordót egy vedérnyi diófalevél-főzettel kiforrázták. A forró víz összerántotta az elszáradt hordót és jó szagot adott a sokszor állottszagú hordónak. Mikor kiforrázták, hidegvízből, háromléből kimosták, az utolsót bennehagyták a hordóban. Délfele már a szőlőskád tele volt. A sajtó is le volt állítva, a vincellér hozzáfogott taposni. A nadrágja szárát térgyen felül felgyűrte, a lábát melegvízzel megmosta, beleugrott a taposókádba. Beadták neki a vastagfonalból ritkán szőtt bornyomó zsákot. A kád szélébe vert fejetlen szegbe akasztotta a zsák szája két szélét. Két-három fatál szőlőt töltöttek bele. — Na komám, mostmán táncojjík ken' ! A koma ráugrott a zsák szőlőre és vígan járta rajta. A szőlő leve pedig vígan csorgott a zsákon át a kádlyukán a földbe ásott kád alá való kádba. A nyomó-ember csak'taposta a szőlőt, csavarta a zsákot, hogy a szőlőszem kipukkanjon, csak a szőlő haja és kocsánya maradjon. Mikor már nem jött lé — itt a zsák törkő ! — szól és átnyújtja a szőlő-adónak. Ez kitölti a félfenekű tórkős hordóba, ad újabb szőlőt és egy pohár jó savanyú bort, hogy a taposónak jobb kedve legyen. A puttonosok is jó sűrűen járnak. Jó termés van. A boros orrost meg-meg „szagolják". Jókedvük van, a szedőlányokkal már nagyban csintalankodnak úgy, hogy azok a dézsát akarják a fejükhöz vágni. Nem teszik, a fiúk kérlelik őket. A törkő is szaporodik. Teknővel rakják a sajtóba. Csömöszölő fával egy erős ember üti a törköt. Telecsömöszöli, ráteszi a bolhát. A bálvány-fát ráfordítja. A monyát (csavarja feje) bolhára teszi. Az orsón vaskarika van, abba egy csapófát tesz. „Na fiúk, szól a puttonosoknak, húzzátok meg jól." Ő maga egy dézsát tesz a sajtó alá. A fiúk csavarják. Recseg az ócska faalkotmány. A gazda az orsót hájjal keni, hogy jobban forogjon. Folyik az édes must a szarucsapon. —- Na, hadd ájjik, hadd szájjik ! —• rendelkezik. A fiúk elmennek, mert már a szedők kiabálnak : puttonos ! potrohos ! A fiúk sietnek, a leányok töltik a szőlőt, dalolnak. Hangzik a kert. Egy másik imfámis fiú bikát vet el. Ez a jószág nem egyéb, mint összehajtott papírpakolásban elhelyezett puskapor, melyből kanóc ér ki. Ha a kanócot begyújtják, ahány hajtásban begyúl a por, annyit robban és ugrik.