Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

336 A szedők hátamegett megggyujtja és közéjük hajítja, Brekkkekkke l —- szól a béka. Van visítás, kacagás néhány percig. Azután csend lett. Felcsendül a dal, minden megvan bocsátva. Vendég jön. A csősz már harmadjára köszön be. Reggel bő szüretet, nagy csizmát ! —- kívánt, ezért kapott egy porció szörnyű erős kisüstönfőttet. Féldélen újból jött, a kancsó bort jól megkóstolta, lőtt egyet az öreg gyutacsos puskából, elment. Most délben puska helyett kantával jön. Oldalán lóg a csupor, mustot kér tisztelettel. Ez jár neki, bére egy része. Jár akkor . j

s

? h

a a gazdának nem termett. Ilyenkor a kertség által megállapított mustpénzt kap. —-}Na, adja kend a kantáját ! —- mondja a gazda és megtölti a sajtó alól. A sajtót még egyszer meghúzzák, a csapófát négyen fogják. Na most l Megkapja a négy markos ember, a csapófa nagyot reccsen, a négy ember ott hempereg az ormó között. Na az áldását, majd elestünk ! Tápászkodik fel az igazlátó. A többi nevet és Fig. 90. ábra. leveri a port magáról. Új Borsajtó. Déri múzeum. csapófát keresnek és csak Weinpresse. Déri Museum. megszorítják. Lassan csepeg a must. —- Na fiúk ! — bontsunk ! A fiúk visszafele csavarják a recsegő faalkotmányt. Félreteszik a bolhát, a kockába préselt törköt az oldalára veszik és kilökik a pajta mellé. A fiúk elmennek szőlőért, a sajtos ember összeállítja a sajtót és rakja a törköt bele. Közben a kád alatti kád is megtelt musttal. Egy hordóból kiönti a hidegvizet. Egy félrúd áslóg-ot (kénlap) eléget benne. A nyomó-kád mellé állítja, lihó-t tesz bele és kártussal meregeti a hordóba a mustot. A pajta másik oldalán a gazdasszony főzi az ebédet. Juhhúsos kása fő a nagy vasserpenyőben, már kész is van. Ha kiviszik a sort, jöhetnek enni ! —- adja ki a gazda a parancsot. A puttonosok viszik tovább.