Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)
Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom
113 megfelelő szilárd volt. Döngölésnek, döngölt agyagnak semmi nyomát nem találtam. A hajó fundamentumában az általam megmért összes téglák általában egyformáknak mondhatók. Széles, lapos, hatalmas darabok jelzések nélkül. Csaknem valamennyi pontos mérete 35x18x4 cm. Néhányat mértem 35x17x4-5 cm. nagyságúnak. Ezek az elenyésző különbségek azonban a téglák készítésénél, az égetésnél a peremélek kisebb-nagyobb ki- vagy betüremlései következtében állanak elő. Nem tartom tehát célszerűnek, ha valaki milliméternyi méretbeli eltérésekre is alapítani akar, mert előfordul az is, hogy ugyanazon téglának két vége nem pontosan egyforma méretű. A toronyalapzatban ugyanilyen, de másméretű tégláknak is jórészt csak töredékeit találtam silányabb, porhanyósabb mészhabarcs felhasználásával. Egy egész tégla mérete 35xl8x 4-5 cm., egy fél tégláé 18x5 cm. volt. Ez a körülmény és az, hogy a toronyfalazat téglái nem voltak a templomhajó nyugati falába kötve, arra enged következtetni, hogy a torony újabbkeletű hozzáépítés, mely talán nem is torony, hanem inkább kis bejárati előcsarnok volt. Ha pedig mégis torony lehetett, úgy ennek keleti fala a templomhajó nyugati falazatára, mint alapra támaszkodott a tetőzet aljától kezdve. Ezesetben is a torony felső része szabályos négyszögű maradt. Ami a falrakás technikáját illeti, ebben szigorúan alkalmazott rendszert megállapítani nem lehetett. A templom fala általában a falszerkesztés legelemibb követelményei szerint készült, melyről III. és IV. tábláink tájékoztatnak. A hajó északi és déli egyenes falának minden téglarétege áll egy futó- és egy A'ö/ő-téglasorból. 5 Miután azonban így még nem kapták meg a kívánt szélességet, a két sor közt a hézagot darabtéglákkal és habarccsal töltötték ki. Minden téglarétegre a következő réteget természetesen a váltakozó rétegkötés szabályai szerint fektették, ez pedig azt jelenti, hogy a kötő-sor felé rendszerint futó-sor került és megfordítva. Ahol pl. a szentély és az apsis fala összeérve átellenben külső és belső szöglet-tagolást alkot, a szélesebb faltömb egy-egy rétege két futó- és egy kötő-tégla». sorból (természetesen váltakozva) és még habarcskiegészítésből is áll. Világosan mutatja ezt a III. T. 1. kép, mely egyúttal feltünteti az apsis egyik téglarétegét is. Ebben ugyanúgy, mint a hajó oldalfalaiban egy futó- és egy kötő-sor váltakozik. A félkörív hajlásában természetszerűleg fellépő ékalakú hézagokat is tégladarabokkal és habarccsal töltötték ki. Megállapíthatjuk, hogy ha nem is minden esetben, de lehetőleg vigyáztak arra, hogy főleg a sarkoknál, de az egyenes falaknál is a szomszédos téglarétegekben az ütköző hézagok egymás felé ne kerüljenek, amely körülmény a fal szilárdsága szempontjából nem kis jelentőségű. 8
