Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
87 ságok kifogásolták a gyomai, szarvasi és kunszentmártoni közúti hidak kis nyilasait és az endrödi, szentandrási és öcsödi révekhez vezető úttöltéseket. 2 8 Az elmondottakból — azt hiszem — leszűrhetjük a bennünket érdeklő eredményt. Ez pedig az, hogy a panyolai tölgyfaépítmény, miután az altalajra volt építve, azon feküdt, sőt cölöpjeivel és karóival abba be is hatolt ; különösen pedig mert keresztül el volt rekesztve : nem lehetett úttöltés hídja és nem lehetett út. Mert ha híd lett volna, akkor alól nyílásának kellene lennie, ha pedig révhez vagy hídhoz vezető úttest lett volna, akkor nem annyira fából, mint inkább földből építették volna. E kijelentéssel szemben nem fogjuk elhallgatni azokat az adatokat sem, melyek nem úttöltésekről és hidakról, hanem mocsaras, járhatatlan helyeken épített palló-utakról és fából készített egész útszakaszokról szólnak. Amazok gyalogjárók, emezek járóművek, hadicsapatok részére. Közismeretes Anonymus 12. fejezetének az a része, mely szerint a honfoglalók előtt Halics vezére rendeletére 2000 nyilas és 3000 paraszt a Havas-erdőn át a hungi határig utat készített. Pauler, A Magyar Nemzet Tört. II. 154. lapon olvassuk, hogy a tatárok előtt is ,,nagy tömeg fejszés ember (40,000 ?) járt, vágta az erdőt, bokrot ; egyengette előtte az utat, hárítá el az akadályokat" ... ,,a torlaszokon, melyek roppant fény vek és tölgyek halmazából voltak építve, könnyen áthágtak. . . összetörték, felégették..." Ez emlékeztetés után nézzük a közelebbi századok adatait a pallókra és úttestekre vonatkozólag. A zemplénmegyei bodrogközi Ricse községben a XVIII. században „szárazon sohasem lehetett bemenni ; 400 vagy 500 lépésnyi pallókon járnak a gyalog-emberek ; a marhák is három helyen úsztatva . . . lakosai ábrahámi életet élnek". 2 9 A beregmegyei Déda község határában a kirvai földvárhoz átgázolhatatlan posványon át 3—400 lépésnyi palló vezetett, melynek tölgycölöpei még a hatvanas években látszottak. 3 0 Ugyancsak cölöpmaradványok hirdették a XVII. században szerepelt zalamegyei Szent-Grót vár ingoványos, vizenyős belterületén az utcákon épített egykori hídszerű utakat. 3 1 Debrecen város főutcáján, a közlekedés lebonyolítására építették kb. a XVII. század elején az ú. n. nagy hidat, melynek anyagát a Debrecen környéki tölgyerdők szolgáltatták. Ez a szárazföldi nagy híd a Hatvan-utca torkollatától a Miklósutcáig terjedt. Hossza 360, szélessége 3 és % bécsi öl volt. Esős időben szekerek jártak rajta, nyáron lezárták. Vastag cölöpjei csak a kezdetén emelkedtek egy-két lábnyira a föld színe fölé. A cölöpökön gerendák feküdtek hosszában és azokon a fából készült űttestek szerkezetének természete szerint keresztbe
