Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"288 Megettük a levét is. Én bort hozattam hozzá eleget „hogy a hal azt ne higvje, hogy a kutya ette meg !" Bizony nem aludtunk egész éjjel sem. Vagy azt vártuk meg, míg a hold feljön vagy azt, míg a hold lemegy; mire a hold lement, már feljött a ruhaszárító csillag, a ragyogó Nap. A hosszú éjjeleken előjöttek az izgalmas, veszélyes vagy szép halásztörténetek. A víziember históriája, a lidérc, az ódó-kötő ember. Mindenki hitte, mélyen hallgatta. Csak a csendesen folydogáló Tiszában csapkodott olykor egy nagyharcsa. A nagy rabló kapott a kishal után. Komádiban a halat csípőfában szorítva sütik meg. A megtisztított halat egy végén behasított fába szorítják, beszúrják a földbe, azután tüzes pernyével körülrakják, így sütik meg. Pál Imre tiszacsegei halász, a pénzes halakról levakarja a pikkelyt. A harcsát nyárfahamuba takarja és addig tartja benne, míg le nem eszi nyálkás bőrét. A dubirt, sirincet, minden tisztogatás nélkül dobja a parázsba s úgy süti meg. A hamut bőrével leszedi s az ott maradt fehér húsát megeszi. Azt mondja Pál Imre, hogy ennek a két halnak nagyon mérges a tüskéje (hátuszonya), hogyha megszúrja az ember kezét, mehet az orvoshoz, mert ha nem siet, hát bele is hal. A halászok szoktak még savanyú hallevest is csinálni. Vékony zsíros rántást készítenek, ebben hagymát sütnek. Ezt vízzel feleresztik és egy kis ecetet töltenek bele, hogy kellő savanyú legyen. Azután megfőzik a lében a halat. Sokszor egy kis babérlevelet is tesznek bele. Ez jobb ízt ad a levesnek. Azt mondják, hogy a hal akkor van megfőve, ha a leve fehér. Legjobb halnak tartja a tiszai halász a kecsegét, harcsát, tokot, süllőt. Jó hal a jászkeszeg, a ponty, a compó, a furkóhalat olyannak tartja, mint a süllőt. Legrosszabb hal a latyakeszeg, bál vagy balint, az önhal, a sirinc, a dúbir. Jég induláskor csak sirincet fogtak, ritkán jeges keszeget vagy mint némelyek nevezik, fekete keszeget. A csegei halászok sütnek halat szárazon. Ez úgy történik, hogy a tepsibe nádat raknak egymás mellé. A halat megtisztítás után jól megsózzák, paprikázzák és szépen a nádra rakják. Előzőleg a boglyakemencét jól befütik, a fűtés után a pernyét vagy hátratolják, vagy kiszedik és a tepsiket betolják és a hal szép pirosra sül. Szokták a halat zsírban és olajban (napraforgó és tökmagolaj) sütni. Ilyenkor a halat lábasba rakják, zsírt vagy olajat öntenek alá, hogy a hal csak éppen beleérjen. Csendes tűzön sütik. Sütés közben villával forgatják. A kisebb halat egyes nyárson sütik. A nagyobb halat hátán kihasítják és kétágú nyársra húzzák. Sőt Pál Imre a nagy