Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
289 1 kecsegét úgy nyitja ki, hogy a kétágú nyárs mindenik ágát ketté hasítja és így négy ágon fekszik a szép halhús. Először azt a részét síi tik, amelyikbe a nyárs dugva van. A sütő halász közben szalonnát süt és a szalonna zsírját a sülő halra csepegteti. Megtudtam azt is, hogy a halat mindig fanyárson kell sütni, mert ha vasnyársra húzzák, a nyárs megrozsdásodik és a hal gusztustalan lesz. Annyi idő, míg a nyers halhús a vasnyárson felmelegedik elég ahhoz, hogy a vasnyárs rozsdát kapjon. Szatmárban a halat cibakon sütik. A cibak egy kétágú fa, vagy vas, melyet a földbe leszúrnak és ezen egy fanyársat fektetnek keresztbe. A nyárs éles részére szépen megtisztított és besózott haldarabokat húznak fel úgy, hogy a darab hal után egy darab szalonnát is húznak fel. Az így felkészített nyársat a parázs felett forgatják addig, míg a hal szép pirosra nem sül. A csíkot vagy zsírban sütik meg, vagy káposztás levesen főzik meg. Ez utóbbi a csíkoskáposzta. A csík megtisztítása nem egyszerű dolog. A tiszamenti halászok a csík megtisztításával nem sokat kínlódtak. A tömeg csíkot elevenen jól megsózzák, vagy nyárfahamuval leöntik és akkor őrült forgásba kezd, mint mondják ,,őr". Addig őr, míg a bőre le nem jön. Ezután lemossák és megkaparják. Most jön a nyakalás. Egy éles késsel egyenként levágják a fejét — szegény csík visít, mikor nyakalják — s levágott fejével vékony belét is kihúzzák. Most a nagyját zsírban, olajban, tepsiben megsütik. A Tisza partján láttam egy alkalommal, hogy az öreghalász megnyakalva 20—25 drb csíkot, megsózta és egy kétágú nyársra felhúzogatta őket úgy, hogy derekán nyársalta fel mindegyiket. Mikor csaknem mind felhúzta, a parázsra tartotta, forgatta. így sütötte meg és megette. A csík azonban káposztával lett ínyenc étel a magyar urak asztalán. Elkészítése a magyar háziasszony legfőbb szakácsmüvészete volt, és maradt a mai napig. Régen a Sáriéten és az Ecsedi-lápon ,,ritka ház volt, ahol nem visíttatták csíkot", mondják az öreghalászok. A csíkot a háziasszony megnyakalja és szegény csík visít, cincog, mikor a fejét vágja. Fejével belét kihúzva, belehányja egy tál vízbe. A fejetlen csík reflex mozgásaival sebesen hánykolódik, forog a vízben jóidéig. I Iabot ver a vízen és így tisztul. Végre eláll. Azt hinné az ember, megdöglött. A háziasszony még egy léből kimossa, besózza és a sóra a csík újra elkezd hánykolódni. 10 1 A háziasszony ezalatt jó savanyú hordóskáposztát feltesz főni saját levébe. Jól megfőzi és rántást tesz bele. Mikor ezzel is felfőtt, a besózott csíkot beleteszi. Sok csík újra mozog a forró 10 1 Ecsedi István : .A magvar ember és a spanyol nátha. „Magvarság." 19
