Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"283 nes nyári kunyhó. Nem annyira lakásnak épült, mint inkább az eleséget, szerszámkellékeket tartják benne. De enyhet ad a nagy vihar ellen is. Tetején a kisebb hálószerszámok pihennek, körülte a kisebb vesszőszerszámok hevernek szerteszét. Előtte a magas parton földlépcső vezet a vízig, hol egy-két csónak pihen a szőke víz hátán. A jobbmódú halászok állandó vályogés sártanyát is csináltatnak. Az év egy részében itt laknak. A tanya előtt van egy tanyásbárka, ez lyukas és a víz járja, ebben vannak a piacra szállítandó halak raktározva. Ha kevesebb a zsákmány, szegényebb a halász, vesszőből fon haltartót. Ezeknek túlnyomó többsége urnaalakú kas. Fig. 71. ábra. Versejavítás a kunyhónál. Ausbessern der Reuse bei der Hütte. Űrtartalmuk kisebb-nagyobb, de mindig ritkafonásúak. Fedelük versekszerű kúpok, amelyek belemélyednek a tartóba. A fedelet hegyesre faragott fával a kashoz szúrják, az így bezárt kast beleengedik a Tiszába és hogy a víz el ne vigye, kikötik egy fűzfabokorhoz. Nehéz idegennek megtalálni, csak a halász tudja, hol van. így még az a veszély se fenyegeti, hogy valaki megdézsmálja a halat. Ez a vizén. A parton két ágas van a földbe ásva és ezen van egy vastag dorong keresztül téve : az a terítsfa. A terítsfára terítik száradni a nagyhálót. A halászás után a ladikból kihordják a hálót. A szép gyepen elterítik. Az apacsokat leoldják róla, s a kunyhó mellé felállítják. A nagy hálót gondosan átvizsgál-