Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"260 szár-a és kocs-'d. A rántóövedzőnek nincs kocsa, csak sima szára. A ladik elejébe egy karika van verve, ebbe kötik a kötelet vagy láncot és ezzel húzzák a partig, ahol a levert karóhoz kikötik. (53. ábra.) A ladik belsejét öt-hat balkóny tartja, fent van két ülésdeszka, ezek előtt a kallantyú, ahova az evezőrúd jár. Az ülésdeszka előtt az őrdeszka, melyen az őrfa részére lyuk van. A csámesz gyakori szállítóeszköz a közép Tiszán. Leginkább partok között közlekedik. Szénát, vesszőt, rőzsét hoz egyik partról a másikra. Kisebb komp, melyet evezőkkel hajtanak. Télen a parthoz állítják, naponként körülvágják Fig. 52. ábra. Komp átkelés a Tiszán. — Fähre über die Theiss. és így várja a tavaszt. A tiszai nép csámesznak nevezi a kő vagy kavicsszállító bárkákat is, melyet gőzös vontat a Tiszán. (51. ábra.) A régi világ nevezetes szállítóeszköze volt a csajka, ez kőszállító bárka volt. Kezelőit csajkások-nak nevezték. A csajkát lovak, sokszor emberek vontatták. A Tisza árterén vontatták a csajkát, ezért ez szabadterület volt és a halász ide szabadon épített kunyhót. Mióta a vontatás megszűnt, a vontatóút magántulajdon lett s a halászt a tulajdonos elküldi. A leggyakoribb közlekedési eszköz még ma is a hidas, mely egy nagy karfával ellátott szállító eszköz. Állandó helye van, ezt a nép „rí-nek", kezelőjét pedig rívísz-nek nevezi. A hidas maga egy 10—12 m. hosszú, 5—6 m. széles fa és deszkahajó, melynek két oldalán méter magas erős korlát van.