Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"214 (XI. tábla 3.) a nagy apacs vontató kötelébe akasztják és teljes erővel húzzák a parton a nagy hálót a laptáros felé. A laptáros lassan közeledik a húzók felé. Erősen tartja a hálót. Néha egy ember átszalad hozzá, segít neki tartani a hálót. Végre összeérnek. Az óriás háló szép nagy kört zár be. Most hozzáfognak a háló kiszedéséhez. Egy-egy ember térden állva a háló alsó inát szedi, másik meggörnyedve a háló tetejét. Vigyáznak, hogy a tetejszedő ne siessen nagyon, sem pedig megfordítva ne történjen, mert ez veszélyezteti a zsákmányt. A halat a gyepre vagy a lapályra hányják, azután a bárkába Fig. 32. ábra. A nagyháló a terítsfán szárad a Tiszapartján. Grossnetz am Trockenbaum am Ufer der Theiss. viszik. Naponta három, legfeljebb négy tanyát vetnek ezzel a nagy hálóval. Szép, nyugodt Tiszavizen nagyon szép eredményt hoz ez a nagy háló. Azonban, mivel a vele való bánás nagyon bajos, a háló is nagyon drága, szívesebben dolgoznak a könnyebb lapsolóval. A rapályokon sokszor halásznak marázsa-hálóval.

5

3 Ez egy kisebb hálófajta. Mindössze 6—7 méter hosszú és 150 cm. széles. Két rudat beszúrnak és a hálót háromszögalakú náddarabokkal a két rúdon keresztül fektetett kötélre akasztják. A hal nekiúszik és a sebes vízben addig vesződik, míg fennakad a hálóban. (VIII. tábla II.) A ladik felszedte a hálót. Nem vetnek több tanyát. A csurgalék és a beszivárgott vizet a nyárfa szapoly-lyal kihányják 5

3 A bolgár halász is ismeri e hálót a Dunán és az Iszkeren.