Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"215 a ladikból. (IX. tábla 13 és 14.) Jókat isznak a pompás ízű tiszai vízből. Lassan eveznek a tanyára. Otthon a hálót a hosszú terítsfára kiterítik. (32. ábra) Maguk pedig pihenve terveznek új halászóhelyet. A téli halászat. A halász télen sem pihen. Legfeljebb azokat a halászeszközöket pihenteti, melyek csak a nyári vizekben használhatók, jégen, jég alatt, vagy jeges vízen nem alkalmazhatók. Sőt a halász azt tartja, hogy a jeges halászat a legszebb, legtisztább halászat. Zsákmány is kerül a hálóba annyi, mint nyáron. Egy hátránya van, hogy sok hideget kell szenvedni, de ahhoz is hozzászokik az ember. A téli halászatot jeges halászatnak, jég alatt való halászatnak szokták nevezni. A hal pihen télen a folyó vagy az állóvíz fenekén. Bányát vernek, összebújnak és úgy alusszák téli álmukat. A halászó eszközöket, a halászás módját ehhez kell alkalmazni. A szegényember nem bajlódik az eszköz készítéssel, pénze nincsen a megvásárlására. Legtöbbször egy-egy fejszével indul halászni, ezzel vagy a puszta kezével fogja a halat. Tiszaszentmárton környékén a holt Tiszán is halásznak fejszével. Szegényemberek lemennek a Tisza jegére, léket vágnak alkalmas helyen és várnak. A hal a friss levegőre előjön és a lékben nyüzsög, kapkod a levegő után. A halász a nagyfejszével csapkod feléjük. Amelyiket eltalálja, megdöglik és felveti a víz. A halász meg kiszedegeti. Szabó Sándor régi halász beszéli, hogy egy pár évtizeddel ezelőtt a bodrogközi falvak népe, téli hideg napon hóna alá vette a baltát, karjára öltötte a kaskát és elindult halászni. Az erősen befagyott jég alatt meggémberedve aludt a hal. Az átlátszó jégen jól lehetett látni, hol van. A halász a hal feje Fig. 33. ábra. Téli halászat. Kilékelt tanya. Emberek ütik a jeget, zavarják a halat. Winterfang. Der Kreis ist gelocht. Man trommelt das Eis, um die Fische zu stören.