Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"203 ereszti, vagy húzza a hálót, a másik ciklendezik. Ha kevés az ember, a négy helyett kettő bánik vele. Ilyenkor a két ember egy csónakot használ és a háló másik végét egy üres hordó közepéhez kötik. Halászás közben a hordó párhuzamosan halad a csolnakkal. Tiszaszőllős körül találtam. (VIII. tábla 7.) Ezt a hálót Herman Ottó nem ismeri. Ugyanis ,,A magyar pásztorok nyelvkincse"-ben a 727. lapon egy adatot közöl, melyszerint az Ónodi Urbariumban 1689-ből előfordul, mint olyan szerszám, mellyel csak apró halat, keszeget szoktak fogni, mivel ,,azon háló nem öreg halnak való". Fig. 29. ábra. Palónyázás. 1. Palónyaháló kiterítve. 2. Palónyaszék. Palónya. 1. Netz ausgebreitet. 2. Stuhl. A palónyahálót a közép Tisza mentén jól ismerik, sőt használják is. Pál Imre csegei halász megmutatta nekem 1934 tavaszán nemcsak a hálót, hanem a vele való halászást is. A háló maga 7-5 öl hosszú, 120 szem, vagyis 4-80 cm. széles. Kenderfonálból kötik, mint a többi hálót. Mindkét végén háromöles csatkötél van, melyben halászatkor a 25—30 méter hosszú húzókötelet kötik. A palónyaháló mindkét sarkához egy-egy csatkövet kötnek. Egy-egy kő két-három kilogramm nehéz. Alsó inához hét darab ólmot kötnek, mely lehúzza a mélybe, felső inához pedig kilenc darab fenyőfa palát erősíte-