Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

164 puskájával ráereszt egy kavicsot, vagy fegyverével rálő, ha eltalálta, a hal döglötten felvetődik a víz színére. Fejlettebb a háromágú szigony Ároktőről. Ez a kisközség régi, híres halászfalu a Tisza partján. A tartók rendesen vannak kiképezve. A jobboldali ág és a középső ág szaka szembefordul, a baloldali kifele. (12. ábra 8.) A tiszadobi négyágú szigony azért érdekes, mert a szigony köpűjéből nagy tartókar ívesen van kiképezve és a tartókarból jön ki a két középső ág. A szakáilak egyirányba jobbra állanak. (8. ábra.) Rúdja, vagy nyele nagyon hosszú. A halászok ezzel a Tisza bokraiból zavarták ki a halat. Nagy fejlődést mutat a nagycigándi háromágú szigony. Jó kovácsmunka, praktikus összeállítású. Köpűje bő, egyenes. Tartókarja kicsi és csínos. Ennek közepébe szélesen van összekovácsolva a harmadik egyenes ága. Ez az ága dárda, vagy nyílszerű. Két oldalra van szakálla. (12. ábra 10.) Rendeltetése az, hogy akármelyik oldalról jön az ágak közé a zsákmány, nem ereszti el. Az eddig tárgyaltaktól eltérő az a Kösély mentén használt szigony, mely Hajdúszoboszlóról került a Déri múzeumba. Jellemző sajátsága hosszú erős, de szűk köpű, mely 4-—5 méteres rúdon van. Szűk és erősen hajló tartókarok, rövid vékony ágak és hosszú visszák. A két szélső ág szakálla előre, a középsőé hátrahajlik. A kösélymenti halász horgony-nak mondotta, de elismerte, hogy szigonynak i*s hívják. (12. ábra 10.). E kis szerszámmal a Kösély és Hortobágy nádasaiban szokták a halat űzni. A szigonyt ma már főképpen az orvhalászok használják. A rendes halász kezéből kivette a törvény. Csupán hajtóhalászat alkalmával a kisvizeken, a nádasban vagy öreg fűzfák tövénél pihenő halakat zavarják ki vele. Téli halászatkor ezzel piszkálják meg a jég alatt a tuskó alá búvó halat. Még 1933 telén érdekes szigonyt lehetett megfigyelni Tiszaszentmárton határában. A szigony alakra és alkalmazásra is elüt az eddig ismert szigonyoktól, bár ősi szerszám, Herman Ottó alapvető könyvében nem szerepel. A szigony alakja egy háromágú vasmacskához hasonlít azzal a különbséggel, hogy a vége nagyon hegyes és alul-felül éles szaka van. (12. ábra 13.) A szigony szára 17 cm., ágának hossza 10 cm., a három ág sugarasan ágazik el és a vége ívesen felgörbül. A szigony feje egy cm. vastag körbe hajlított vas. Ezalatt egymáshoz forrasztva a három szár, mely lent szigonyszerűen széttápászkodik és egyre vékonyodva, hegyben végződik félkör alakú ívben hajolva. A szigony fejhajlásában egy 5 cm. átmérőjű forgó karika van foglalva. Bele egy 50 cm. szíjfonat fonva, melynek végére