Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
118 gerendák alkalmazásával. A tombácok nyílását szabadon hagyták, hogy az esetleges bajokat kijavíthassák. Gulácson (Bereg m.) ma is van még két bödönbélésű kút. Bélésnek a tombácokat használták fel úgy, hogy a kétvégét lefűrészelve, a nyílást betoldva állították be az ásott kútba. Az egyik kút Király Sámuelé, a másik Szabó Istváné. Itt említjük meg, hogy a malomgátak megett összegyűlt a vízhozta mindenféle hab, gaz, gally, uszadékfa, iszap, amely törmelék áradáskor, ha védte is, különben rothasztotta a gátat. — A panyolai építmény egyik oldalán sem mutatkozott ilyen törmelék, csupán a jobboldali cölöpök tövére helyeztek fatuskókat. — 8 3 Herman Ottó, A magyar halászat könyve. Bp. 1887. I. 150. 1. — 8 4 Jankó János, A magyar halászat eredete. Bp. 1900. Zichy Jenő gróf III. Ázsiai utazása. I. köt. 168. s köv. 11. — 8 5 Manninen, Die Sachkultur Estlands. Tartu, 1931. L 223. s köv. 11. — Sirelius, Suomalaisten kalastus. Helsinki, 1908. III. 358. s köv. 11. ; Antipa, Pescaria si Pescuitul. Bucarest, 1916. 579. s köv. lapok ; Hans Findeisen, Die Fischerei im Leben der altsibirischen Völkerstämme. Berlin, 1929. A 37., 38., 39. 11. az ősi cégék ábráival. A cége általában husángból, karókból, gerendákból vagy patakokon kövekből készült rekesztés, mely az egész folyót átfogja. Két fő fajtája van. Az egyik rendszerint egyenes, csak a halak feltartóztatására szolgált, a másik pedig egyenes vagy V-alakú halfogásra is. Ez utóbbi az ágnvalábos vagy varsás cége. — 1544-ben a halászok Bécs körül három helyen zárták el a Dunát, hogy a halak Magyarországba ne úszhassanak. Lásd Takáts, A bécsi halkereskedők kiváltságai Magvarországban 1328—1724. GtSz. 1902. évf. 61. 1. — A szegye vagy cége más formájára vonatkozólag lásd még Takáts, A komáromi vizahalászat a XVI. században. GtSz. 1897. évf. 442. 1. — Nincs kizárva, hogy Szatmár megyében a Kölesei Kende György báró cégénydányádi kastélya mellett, a Szamos medrében napfényre került, a Báró úr által és részünkről is megvizsgált cölöpmaradványok valamely ősi cégének, de az is meglehet, hogy malomgátnak megmaradt tanúi. Közelükben néhány őskori, de nagyon sok középkori cserép hevert a mederben. Megvizsgálandó volna, hogy a falu neve Cégénv és a cége közt van-e valami összefüggés? Szirmay említi, hogy a dányádiaknak (Cégénnyel egy falut alkot) „malmok helyben vagyon" (Szathmár vm. i. m. II. 222. 1.) — 8 6 Takáts, Hajóépítők telepítése Magyarországba a 16., 17. és 18. században. GtSz. 1904. évf. 83. 1. — 8 7 Dr. Szentkláray Jenő, A dunai hajóhadak története. Bp. 1885. 335. 1. — 9 8 rU. o. 115. 1. 8 9 Takáts, Hajóépítők telepítése i. m. 95. s köv. 11. -— így jutott mester a derék kurucoknak is. II. Bákóczi F. a Csallóköz védelme céljából megbízta Bottyánt, hogy a Dunára sajkákat csináltasson. „Ha most hirtelen nem szabatná is deszkábul Bottyán a hajókat — írja Bercsényinek 1704 júl. 2-án — : ne contemnáljuk in hoc casu necessitatis a sövényből font és náddal töltötteket is, melynek csak elhitettem magammal, hogy jó hasznát vehetnénk." Thaly, Arch. Bak. I. k. 141. lap. — II. k. 289. 1. — Szentkláray is említi magyar tiszai pallérok által készített hajóhadát a fejedelemnek, melyhez anyagot Heves m. tölgyeseiből hozatott. A dunai hajóhadak tört, i. m. 242—3. 11. — 9 0 Takáts, Hajóépítők telepítése i. m. 103—111. 11. — A bocskói mestereknek neve is fennmaradt. A Bocskón készült hajók méretei : 19 bécsi öl hosszú, 2 öl 5 hüvely széles ; vastagsága 4 hüvely, magassága 2 láb és 11 hüvely. U. o. 11. 1. — Kompépítő telepet láttam 1933-ban a szatmármegyei Olcsva-Apátiban, a Szamos jobbpartján. — 9 1 Szentkláray, A dunai hajóhadak i. m. 345—6. 11. — Szentkláray félreérti egy XVII. századi író, Wagner, História Leopoldi c. műve 97—98. lapjairól vett idézetet. Xem folyamparti, hanem egyszerűen kettős töltött palánkról van szó ,,uti fluviatiles fere aggeres molimur", tehát nem mondható,
