Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

144 a zsákja a tenyerébe esik, hüvelyk és mutató ujjával pedig a síp farészét fogja. Ugyanakkor jobb kezének ujjait billegteti a légzsákon. Az öreg nagy mester a síp verésében és kezében a síp folyton ezt veri : „prütyütty !. . . prütyütty !. . . prütyütty!..." A síp hangjára a lucernásból innen is, onnan is felhangzik a hím szava: „pitypalatty!... pitypalatty !... pity-palatty !... " A fürjkakas azt hivén, hogy párja hívja, folytonosan közeledik a háló felé. Szava egyre közelebbről hallik. Az öreg pedig Fig. 4. ábra. Fürj fogás hálóval ; mellette a fürj síp. Wachtelfang mit Xetz ; daneben die Wachtelpfeife. folyton veri a sípot. Mikor észreveszi, hogy a fürj kakas a háló alatt van, az öreg madarász megrántja a háló szélét, a fürj felrebben, belevágódik a háló szemje közé és addig vergődik, míg belegubbancolódik a hálóba. Az öreg kibontja a hálóból a fürjet, zacskóba teszi, a madár fogva van, az öreg madarász pedig újra összeszedi a hálóját, viszi tovább, a következő lucernaföldön kiteríti és új fürj kakast kerít újra hálójába. Vidékünkön az elevenen elfogott fürjkakasnak sokkal több értéke van, mint a döglöttnek. Az eleveneknek egy nagyobb méretű és drót előterü deszkakalitkát csináltatnak. A fogoly fürj leginkább a sötétben tartózkodik, néha előjön és fogságában búsan pitypalattyol. Régebben a tanyai lakások tornácán sok helyt lehetett találni ilyen fogoly fürj kakast, újabban a Madárvédő Egyesület működése folytán legfeljebb gondosan őrzött üres kalitkáját találjuk meg.