Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

143 Néha a verebek jó magasban fészkelnek a kazalban, vagy a boglyában. A madarász ilyenkor a rostát vagy a szitát hosszú rúdra köti és ennek segélyével nyújtja fel az odúkig, ott ráfekteti és jól hozzányomva lehúzza a földig. Ebben az esetben nemcsak a fent leborított verebek kerülnek a rosta alá, hanem még húzás közben is kerül alá néhány (3. ábra). E fogásnál az is tapasztalható, hogy ott, ahol nincs szita vagy rosta, vagy pedig nem akarják ezt a két eszközt nyüni, egy vesszőkosarat vesznek elő. A kosár balfülét szalmacsóvával bedugják, a jobb fülénél fogva kezükben fogják és így húzogatják a szalmakazal oldalán végig, miközben leborogatják vele a verebeket. Ezt is szokták rúdra is kötni. A rúdat a két fülén dugják keresztül, a füléhez kötik, de a rúd melletti részt szalmával bedugják, hogy a madár el ne szökjön. Verébfogás csapóajtóval. A verebet úgy is szokták fogni, hogy a fásól vagy a disznóól ajtaját kitámasztják és az ólvégénél egy kiálló léchez megakasztják. A verebek a disznó hulladékra vagy daramorzsára begyülnek, mikor elég sok van benn, a lesből előkullogó fiú kiszabadítja az ajtó akasztóját és az a halálra ijedt, menekülni nem tudó verebekre rácsapódik. A fiú óvatosan bebúvik és leveri vagy elfogdossa a verebeket Fürj fogás hálóval. A fürjet július és augusztus hónapokban este 8—9 órakor fogják a madarászok. Este és hajnalban van a legnagyobb járása. A legalkalmasabb hely a lucerna tábla. Hajdúböszörményben egy Szűcs Lajos nevű 72 éves ember ebben a legnagyobb ügyességre tett szert. A fürjfogáshoz szükséges egy négy négyszögméternyi területű sűrű lyukú madzagháló és egy fürj sip (4. ábra). Az öreg Szűcs maga készíti hálóját, fonalát zöldre festi, hogy jobban hasonuljon a zöld lucernához. Olyan szűkre köti, hogy a lyukának egy oldala 2 cm. A fürjsíp három részből áll. A végén van egy 10 cm. hosszú, 5 cm. széles bőrzsák, amelybe serte van dugva. Ez a zsák arra való, hogy a levegőt magába szívja és kézzel belőle belehessen nyomni a zsákba illesztett fűzfacsőbe. Ez a 6 cm. hosszú fűzfacső a síp második része. Ebbe a fűzfacsőbe jön a síp. A síp régen liba lábszárcsontból volt, újabban rézből készítik, a végét bedugják, a közepén egy ovál nyílást vágnak és ha a bőrzsákot megnyomjuk, olyan buborékoló hangot ad, mint a tojó fürj hangja. A fürjvadász hálóját összecsomagolva, a sípot a zsebébe téve, este elindul a lucernások felé. Ahol alkalmas helyet talál a vadásztra, kibontja hálóját, leteríti a lucernára, önmaga az egyik, rendesen az útfelőli végére ráül és „megveri a sípot". A síp megverése akként történik, hogy a fürjvadász ez esetben az öreg Szűcs, balkezében fogja a fürjsípot, úgy, hogy a sípnak