Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom
106 hiányos csontvázú 4. sír fejénél fekszik — azzal egybetartozónak véljük és itt is emberevéssel egybekötött halotti áldozatra gondolunk. Ha pedig e feltevéseket elfogadjuk, úgy konyári temetőnkben a szokások egyöntetűsége és a kultúrnívó egyszintüsége alapján az összes hiányos csontvázaknál egységes magyarázatra kell törekednünk, azaz a kihelyezés, résztemetkezés, kétízbeni temetés stb. szokása helyett lehetőleg a kannibalizmus feltételezésére, bár az egyik lehetőség a másikat nem zárja ki. Ha más irányban is megpróbálunk összefüggést keresni, kielégítőbb magyarázatot aligha találunk. így gondolhatunk arra is, hogy a külön sírba temetett nagy váza esetleg emberáldozatot helyettesítő áldozat volt. Ismeretes pl., hogy az egyiptomi eredetű, később Föníciában is elterjedt emberalakú szarkofágok formaősei azok az embermagas agyagedények, melyeket Bethsean-ban találtak és amelyek mindegyikébe egy-egy összekötözött halottat gyümöszöltek be. Peremük alatt emberi maszk-ot képeztek ki. 6 2 Hogy a mi nagy agyagvázánk ezekkel valami összefüggésben volna ; esetleg egy ilyen temetkezésnek emlékét őrizné ; vagy ilyen formában hozott emberáldozatot helyettesítene : alig hihető s az összefüggést —- csekély formai hasonlóságokon felül — régészeti leletek nem támogatják. Különösen zavarják-e gondolatmenetet a váza mellett talált emberi csontok jelenléte. Volt idő, mikor arra is mertem gondolni, hogy az őskor első szakaszaiban a neolithikumba is benyúlva kevés még a rendes temetők száma (értem alatta a természetes halállal kimúlt és egy csoportba elhantolt emberek nyugvóhelyét), hanem többnyire áldozati helyek vannak, ahol minden sírnak vélt gödör egy-egy emberáldozat emléke gyötrő gonosz szellemek és haragvó istenségek örökös engesztelésére. Azonban e feltevést elejtettem, bár a gondolat túlzásai néha látszólagosnak tűnnek fel és volna is mód reá, hogy a felfogás szokatlanságát enyhítsük, azonban ez a kérdés egy egészen más ősrégészeti probléma körébe tartozik. Itt most egyelőre meg kell elégednünk végzett tanulmányaink és összehasonlításaink alapján annak leszögezésével, hogy rézkori temetőink sírjai nemcsak olyan sablonosan el-gondolt temetkezések, hanem azokhoz sötét babonában fogamzott és abban vergődő nyers elgondolások és durva ősszokások tapadnak, amilyeneknek hűen rekonstruált képe tükröződik elénk a mai természeti népek életében és lelki világában.